KI AZ ÚR ÁLDOTT EMBERE? Tekintsünk Izsákra! – 1. Áldott ember az, aki hitében engedelmes, és rádöbben arra, hogy hite ellenére bizonyos esetekben menekülhet és félhet is, miközben ekkor is körbeveszi őt az Úr áldó szeretete, aki közben figyelmezteti is, ha menekülő félelmében másokat félrevezetne, vagy éppen hazudna, ezáltal tetten érhetően bűnössé lehetne, és másokat is bűnbe vinne (1–11). – 2. Első olvasatra úgy tűnhet, hogy áldott ember az, akit láthatóan is meggazdagít az Úr, és akire ezért irigyen és perlekedve is tekinthetnek a körülötte élők, akin bosszút állhatnak ezek, betemetve életét tápláló, ősei által kiásott kútjait? Igen, ez is lehet az áldás látható jele. De, az Úr embere ekkor is megmarad alázatban, javait mások számára is áldássá teszi, és soha nem perlekedik aljasan gonoszul ügyeskedve a mulandó javakért, hanem tágas teret keres, és oda továbbáll (12–23). – 3. Az Úr áldottja meghallja az Úr bíztatását a gazdagság és a szegénység, a megkeseredés (34–35), de a teljes bukás idején is; – sőt, a halál árnyékának völgyében is, és szüntelenül segítségül hívja az Úr nevét (24–25).*

Máté 10,29–42

426. dicséret

* – 4. Az Úr áldottját mások is tisztelik, szeretik; – ha el nem is ismerik, de felismerik hiteles hitét, rajta keresztül az ő Urát. Ezért az Úr áldottja mindig a békességet szolgálja, hogy közösen becsüljék a „vizet”, az életet, az örök életet és annak Urát! (26–35).