A mai Ige AZ EVANGÉLIUMRA, a „Reformáció 500” esztendő utolsó napján. – 1. Döbbenetes tömörséggel írja le az élő Isten nélkül élő ember állapotát ez az igeszakasz, Kainra tekintve: hazudunk, nem törődünk a ránk bízott testvérünkkel sem (9), képesek vagyunk megölni őt irigy indulatban (10). Ebben az állapotban azonban a bűn átkának nyomorúságában élünk, kitaszítva (11), bujdosóként és kóborlóként tengődve (12). – 2. A fordulat akkor következik be, amikor az ember rádöbben nyomorúságának tarthatatlanságára és ezért nem másokat okol, hanem saját bűnének jogos büntetését látja abban. Kain erre döbbent rá, amikor felkiáltott: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (13–14). – 3. Már ez a fordulat Isten ajándéka, kegyelmi tette egy ember életében. Ez a kegyelem folytatódik abban, hogy az Úr jelet tesz ránk. Ez a jel Jézus Krisztusban az Ő jele; – amely jelzi, hogy bűnösök vagyunk; – de azt is jelzi, hogy az Ő népéhez tartozunk és Isten megbocsátotta bűneinket; – ezért megváltott emberekként az Ő oltalmát élvezzük. Örök életünk van; – ha ránk találnak is, végérvényesen nem üthetnek agyon bennünket, nem pusztíthatnak el (15).
Máté 4,1–11
148. zsoltár
* A teljes igemagyarázat:
A Reformáció 500 éves évfordulójának esztendejét zárjuk.
Sok áldott alkalom van mögöttünk, amelyeken magasztaltuk a Szentháromság Istent a reformáció áldásaiért; – ugyanakkor kértük vezetését, megtartó irgalmát a reformáció modern korunkban tapasztalható „áldott terheinek” hordozásához is.
Kicsit el is fáradtunk az emlékezésben és az ünneplésben.
A mai Ige AZ EVANGÉLIUMRA, így a reformátorok lényegi felismerésére mutat rá, az esztendő utolsó napján. – 1. Döbbenetes tömörséggel írja le az élő Isten nélkül élő ember állapotát ez az igeszakasz, Kainra tekintve: – hazudunk; – nem törődünk a ránk bízott testvérünkkel sem (9); – sőt, még a saját testvérünket is képesek vagyunk megölni irigy indulatban (10).
Ebben az állapotban azonban a bűn átkának nyomorúságában senyvedünk, kitaszítva (11), életünk és munkánk hiábavalóságát hordozva, bujdosóként és kóborlóként tengődve ezen a világon (12).
– 2. A fordulat akkor következik be, amikor az ember rádöbben nyomorúságának tarthatatlanságára és ezért nem másokat okol, hanem saját bűnének jogos büntetését látja abban.
Kain erre döbbent rá, amikor felkiáltott: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (13)
Ettől kezdve fájni ez az állapot, ahogy Kainnak is fájdalmat okozott a terméketlen vidék, ahol élnie kellett, a terméketlen élet, a „bujdosás”, és a kiszolgáltatottság tapasztalata (14).
– 3. Már ez a fordulat Isten ajándéka, kegyelmi tette egy ember életében.
Ez a kegyelem folytatódik abban, hogy az Úr jelet tesz ránk.
Ez a jel Jézus Krisztusban az Ő jele, amelyet hálával vállalunk; – amely jelzi, hogy bűnösök vagyunk; – de azt is jelzi, hogy az Ő népéhez tartozunk és Isten megbocsátotta bűneinket, ezért megváltott emberekként az Ő oltalmát élvezzük.
Örök életünk van!
Ha ránk találnak is, végérvényesen nem üthetnek agyon bennünket, nem pusztíthatnak el (15).
– Ez Isten Igéjének üzenete.
Ez volt a reformáció felismerése is.
Ez maga az örömhír.
