AZ ÉLTETŐ ISTEN. – 1. A porból megformált test az élő és éltető Isten Lelke által elevenedik meg, amelynek nyomán lesz saját lelke a testében élő embernek. Minden lélegzetvételünkkel, ha akarjuk, ha nem, az éltető Istenről teszünk tanúságot (5–7). – 2. Az éltető Isten gyönyörű élőhelyet ajándékozott az embernek, ahol maradéktalanul minden rendelkezésére állt gazdagon, hogy eredendő igazságban, szentségben, öröklétben, szabadságban élhessen, az éltető Isten akarata szerint. – 3. Az éltető Isten feladatot adott az embernek, hogy művelje és őrizze a rá bízott „kertet”, és szabadságát megélje a döntés felelősségében, amit az egyetlen tiltás jelzett, a jó és rossz tudásának fája kapcsán. A jó ugyanis csak az Isten közelében tapasztalható meg, aki a teremtés üdvösséges rendje által kiemelt a rossz káoszából (8–17). – 4. Az éltető Isten társat ad, hitvestársat, családot, örök hűséget; – majd Jézus Krisztusban lelki testvéreket, egyházat, gyülekezetet; – adja Lelke által ma is az Ővele való közösséget, mert nem jó egyedül (18–25).

Máté 2,13–18

402. dicséret