A KÉPMUTATÁSRÓL… (Máté 23,13) – 1. Nem az a képmutatás, hogy a szerepeinknek megfelelünk, mert a „szerepek” áldott ügyeket szolgálhatnak. Nem is az a képmutatás, hogy bizonyos dolgokat nem osztunk meg bárkivel, illetve azokat magunkban tartjuk. Nem minden tartozik mindenkire. – 2. Hanem az a képmutatás, hogy lényegi ügyekben félelem, vagy érdekek okán visszahúzódunk, hallgatunk, nem cselekszünk. Ez a lényegi ügy számunkra az evangélium ügye. – 3. Pál soha nem lett képmutatóvá, hiszen akkor soha nem hallgatott, ha az evangélium ügyéről volt szó. Sőt, nyíltan szembeszállt a képmutató Kéfással (Péterrel) is, amikor az a tekintélyes Jakab jelenlétekor félelmében visszahúzódott a pogány testvérek közösségétől... – 4. Mi is gyakran esünk a képmutatás bűnébe. A mi folyamatos és nyílt vitáink, mindenféle fórumokon, nem hasonlíthatók a páli kiálláshoz. Pál először megtért, aztán alázattal szenvedést vállalt az Úr ügyéért (2Korinthus 10,21–31), majd a kellő időben szólt. Előszőr megtérés, gyümölcstermő, szolgáló hit, növekvő alázat. Ez majd megtermi „a jól időzített”, hiteles hitvallást.*

Ezékiel 21,23–37

143. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A hitvallás nem kötekedő, nem öncélúan konfrontatív, hanem épít.