A Reformáció 500 éves évfordulójának napján az Ige JÉZUS KRISZTUS KERESZTJÉRE irányítja a figyelmünket. – 1. A kereszt alatt akkor osztozkodó katonák, tudtukon kívül megmutatják, hogy azokért halt meg Jézus Krisztus, akik a saját apró, mindennapi, kicsinyes ügyeikkel foglalkoznak, és a másik szenvedése nem különösképpen hatja meg őket, – az élő Isten ügye, az örök élet lehetősége pedig végképp nem foglalkoztatja gondolataikat (23–24). – 2. A kereszt tövében álló asszonyok azt siratják, akit a legjobban szeretnek. Ők legalább feltekintenek a szenvedőre, utolsó percig mellette állnak, félretesznek mindent ezekben a percekben. Áldott ez az együttérző, a másik mellett végsőkig kitartó szeretet; – áldott, de itt látszik, hogy mégis milyen tehetetlen. Az igazán nagy bajban nem tudunk segíteni (25). – 3. A kereszten szenvedő Úr azonban megszólal, és ahogy anyját Jánosra bízza, a szeretett Jánost pedig az anyjára, úgy bíz bennünket egymásra a mi Urunk (26–27). Ennél azonban sokkal több történik itt, beteljesedik az Írás ígérete, mindenben (Zsoltárok 22,19). Itt nem egy ember szenved, hanem a világ Megváltója veszi kézbe a halandó emberi élet minden nyomorúságát. Na, ez az Ige üzenete, ez az evangélium; – erre figyelni, ezt hirdetni, élni, ez a reformáció (24).
Ezékiel 13
390. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
A Reformáció 500 éves évfordulójának napján arra irányítja figyelmünket Isten Igéje, amit hitvalló elődeink is az Ige szívének tartottak: JÉZUS KRISZTUS KERESZTJÉRE.
– 1. A kereszt alatt akkor osztozkodó katonák, tudtukon kívül megmutatják, hogy azokért halt meg Jézus Krisztus, akik a saját apró, mindennapi, kicsinyes ügyeikkel foglalkoznak, és a másik szenvedése nem különösképpen hatja meg őket, – az élő Isten ügye, az örök élet lehetősége pedig végképp nem foglalkoztatja gondolataikat, noha ott „matatnak” a megváltó Úr színe előtt, most egy varratlan köntösért versenyezve (23–24).
– 2. A kereszt tövében álló asszonyok azt siratják, akit a legjobban szeretnek.
Ők legalább feltekintenek a szenvedőre, utolsó percig mellette állnak, félretesznek mindent ezekben a percekben.
Áldott ez az együttérző, a másik mellett végsőkig kitartó szeretet.
Áldott ez a szeretet, de itt látszik, hogy mégis milyen tehetetlen.
Az igazán nagy bajban nem tudunk segíteni (25).
– 3. A kereszten szenvedő Úr azonban megszólal, és ahogy anyját Jánosra bízza, a szeretett Jánost pedig az anyjára, úgy bíz bennünket egymásra a mi Urunk.
Nem minden embert azonos felelősséggel bízott ránk, hanem azt a néhányat, akikkel és akik között élünk.
Ha mindenki ezt komolyan venné, és a közvetlen közelünkben jobban vigyáznánk egymásra, az elég lenne... (26–27).
Ennél azonban sokkal több történik itt; – beteljesedik az Írás ígérete, mindenben (Zsoltárok 22,19).
Itt nem egy ember szenved, hanem a világ Megváltója veszi kézbe a halandó emberi élet minden nyomorúságát.
Na, ez az Ige üzenete, ez az evangélium; – erre figyelni, ezt hirdetni, élni, ez a reformáció (24).
