JÉZUS MEGRENDÜLÉSE RÁMUTAT JÉZUS ISTENSÉGÉRE (21), hiszen az Ő isteni világossága, tisztasága előtt minden „kosz” feltűnik. – 1. Jézus megrendülése leleplezi az emberi bűnt. Jézus megrendülése leleplez minden árulást, amivel naponta tele van az életünk, miközben minden hűtlenséggel, füllentéssel, paráznasággal, okos diplomáciával, istentelenül magát az Urat áruljuk el, ide értve nemcsak Júdás kárhozatos tettét, hanem minden sugdolózást, kíváncsiskodást, pletykát, összekacsintást is, amivel ott, akkor az asztalnál is próbálkozott az egyik tanítvány (23–24). – 2. Jézus megrendülése rámutat az emberlét sötétségére, az ember képmutató értetlenségére (30), amiben járva nem látjuk, milyen nagy bajban vagyunk; – ahogy a tanítványok is alig értettek valamit a történésekből és Jézus kijelentéséből, így apró pénzügyekkel, meg látványos jótékonykodásokkal voltak elfoglalva, hiszen a szegényeknek segíteni mindig „szép” dolog, miközben egyre több a szegény, mert valami alapvető baj van, amit mégsem tudunk megoldani (28–30). – 3. Jézus megrendülése elénk tárja a Sátán rajtunk való hatalmát, ahogy belement Júdásba, úgy kényszeríthet bennünket is (26–27). – 4. Hacsak!!! Hacsak az Isten kegyelme nem könyörül rajtunk, és meg nem szabadít minket a bűn, a sötétség, a gonosz hatalmából. Jézus Krisztus, mint Isten Fia az, aki megcselekedte ezt érettünk!

Példabeszédek 28,1–16

108. zsoltár