KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. – 1. Ma nem ezek a legfontosabb kérdéseink. Lelkizni persze bőséggel lelkizünk, de ezek emberi személyiségünkből, halandó életünkből, érzéseinkből, érzelgősségünkből, idegrendszeri terheltségünkből kiinduló, ezerféle, gyarló megnyilvánulások halmaza, amelyek kultúránként másként, egyéni szétesettséggel, vagy közösségi szigorral jelennek meg a vallásban (35). – 2. Ilyen értelemben a kegyelmes Úr valóban ítéletre jött, mert egyértelművé teszi a hit tartalmát és lényegét: miszerint aki Őbenne hisz, az lát, az hisz, az megváltott ember. Aki ezzel a ténnyel vitatkozik, valójában az Úrral száll vitába – és vaksibb annál, aki valóban vak (39–41). – 3. Egyébként pedig kérdezzünk vissza bátran az Úrnak, ahogy ezt a meggyógyított ember tette. Amikor Jézus az Emberfiába vetett hitéről kérdezi, vagyis erről a valós hitről, nem érti a kérdést, ezért visszakérdez. Az Úr pedig válaszol neki. Erre pedig a meggyógyított ember, Isten Lelke által, boldog bizonyossággal mond igent. Ennél több nem kell (35–37).
Példabeszédek 18,17–24
89. zsoltár
* A teljes igemagyarázat:
HISZEL? KIBEN HISZEL? HOGYAN HISZEL?
Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek.
– 1. Ma nem ezek a legfontosabb kérdéseink.
Lelkizni persze bőséggel lelkizünk, de ezek emberi személyiségünkből, halandó életünkből, érzéseinkből, érzelgősségünkből, idegrendszeri terheltségünkből kiinduló, ezerféle, gyarló megnyilvánulások halmaza, amelyek kultúránként másként, egyéni szétesettséggel, vagy közösségi szigorral jelennek meg a vallásban; – hogy kibírjuk valahogy az életet.
Ha innen nézzük, a vallás valóban az ópium egy fajtája.
Az élő, valóságos hit, amire itt Jézus Krisztus rákérdez, egyre inkább nem téma, sok ok miatt.
Jézus Krisztusnak abszolút igénye van az életünkre, nincs mellette más alternatíva, de Ő valóságos megoldást ígér, és mindenkire reménységgel tekint (35).
– 2. Ilyen értelemben a kegyelmes Úr valóban ítéletre jött, mert egyértelművé teszi a hit tartalmát és lényegét, miszerint aki hisz Őbenne, az lát, az hisz, az megváltott ember.
Aki viszont ezzel a ténnyel vitatkozik, valójában az Úrral száll vitába, mert úgy gondolja, hogy ő többet és jobbat lát az Úrnál, a lényeget illetően.
Az ilyen ember vaksibb annál, aki valóban vak.
Az ilyen ember vaksibb és bűnösebb annál, akit az Úr keményített meg.
Emezt ugyanis előbb feloldhatja kegyelme által az Úr, mint azt a gőgöst, aki azt hiszi, hogy látja a lényeget, és közben megveti az Úr Jézus Krisztust (39–41).
– 3. Egyébként pedig kérdezzünk vissza bátran az Úrnak, ahogy ezt a meggyógyított ember tette.
Amikor Jézus az Emberfiába vetett hitéről kérdezi, vagyis erről a valós hitről, nem érti a kérdést, ezért visszakérdez.
Az Úr pedig válaszol neki.
Erre a meggyógyított ember, Isten Lelke által, boldog bizonyossággal mond igent.
Ennél több nem kell (35–37).
