Jób nagy kérdése nem az, hogy milyen az ember magatartása a szenvedésben, hanem az, hogy MILYEN MAGATARTÁST TANÚSÍT ISTEN, AMIKOR AZ EMBER SZENVED? – 1. Döbbenetes képekkel írja le Jób a saját szenvedéseit, miközben sakálként sír (29) a testi szenvedéstől és a lelki gyötrelmek miatt (27). – 2. Az egyik értelmezés szerint Jóbot a szenvedő ember legnagyobb kísértése környékezi, mert úgy érzi, hogy mindenki, még Isten is magára hagyta. Jób szinte kegyetlen zsarnoknak írja le Isten némaságát. Ennél még merészebb Jób, kísértő gondolatai között… – 3. A másik értelmezés szerint Jób nem panaszkodik hanem kapaszkodót keres. Ekkor azonban mindig eljut odáig, hogy Isten alázta meg őt (12). – 4. Amíg hisszük, hogy Isten cselekszik velünk, és nem a kiszámíthatatlan vaksorsnak, vagy a könyörtelen embereknek vagyunk kiszolgáltatva, addig még mindig van remény (11).
1Korinthus 1,1–17
199. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
Jób nagy kérdése nem az, hogy milyen az ember magatartása a szenvedésben.
Jób ennél nagyobb kérdést tesz fel: MILYEN MAGATARTÁST TANÚSÍT ISTEN, AMIKOR AZ EMBER SZENVED?
– 1. Döbbenetes képekkel írja le Jób a saját szenvedéseit, miközben sakálként sír (29), „forrong”, a testi szenvedés és a lelki gyötrelmek miatt (27).
Emberileg teljes a reménytelenség: „Bizony jót reméltem, és rossz jött.” (26)
– 2. Az egyik értelmezés szerint Jóbot a szenvedő ember legnagyobb kísértése környékezi, mert úgy érzi, hogy mindenki, még Isten is magára hagyta; – sőt, ellene fordult az Isten, mint aki nem segítő kezet nyújt a fuldoklónak, hanem a vízbe nyomja annak fejét.
Jób szinte kegyetlen zsarnoknak írja le Isten némaságát.
Ennél még merészebbek Jób megkísértett gondolatai…
– 3. A másik értelmezés szerint Jób nem panaszkodik, nem önkínzóan szenved, nem mentegetőzik, hanem helyzetét szeretné jobban megérteni, és kapaszkodót keres.
Ekkor azonban mindig eljut odáig, hogy ő valójában nem szerencsétlenné lett, nem csapások érték, hanem mindezt Isten tette vele.
Jób íját Isten lazította meg, Isten tette őt fegyvertelenné támadóival szemben, Isten alázta meg őt (12).
– 4. Ez az utóbbi értelmezés azt hirdeti, hogy amíg hisszük, hogy Isten cselekszik velünk, még az érthetetlen szenvedések idején is; – és nem a kiszámíthatatlan vaksorsnak, vagy a könyörtelen embereknek vagyunk kiszolgáltatva, addig még mindig van remény, a legnagyobb rémület idején is (11).