Mindig keresni kell valamit? HOL VAN? Nem találom? De mi van, ha megtaláltam? Mit kell megtalálni ahhoz, hogy ne kelljen többet „keresni”? – 1. Az ember „kibányász”, felszínre hoz mindent, alászállt a mélységekbe is, hogy felhozza az aranyat, ezüstöt, nemesfémet, kristályt. De az ember leszáll a „lélek” mélyére is. Aztán felszáll, minél „magasabbra”. Mindenhez érteni akar, mindent uralni kíván, mindent a kezébe vesz, mindent leleplez... – 2. Mégis felmerül a kérdés? Megtaláltuk, amit kerestünk? Annyi mindenünk van; de végül is, mi az, amink ténylegesen van? Hol van a dolgok, események, életek „veleje”, „lelke”, „értelme”, „boldog rendje”? – 3. Hol van az, aki örökre megtartja, összetartja ezt a világot, az emberi életeket, minket, engem? Szinte mindenünk van, szinte mindent tudunk, és mégis tönkre tesszük, széthajtjuk, kizsigereljük egymást, a lakott földet, a rendelkezésünkre álló időt? Napvilágra hozzuk, ami rejtve van (11). Véget vetünk a sötétségnek (3). De amit napvilágra hozunk, eltékozoljuk (10). Így csak még nagyobb lesz a sötétség. Ebben vagyunk…

Cselekedetek 27,9–26

210. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Mindig keresni kell valamit? HOL VAN? Nem találom?

De mi van, ha megtaláltam?

Mit kell megtalálni ahhoz, hogy ne kelljen többet „keresni”?

Mit fejlődött az emberi tudás, technika, kommunikáció; – és az élet nem lett könnyebb, legfeljebb más lett, más feladatokkal, kihívásokkal; – a bármikor volt problémák pedig ugyanazok, miközben az „örvény” ereje fokozódik.

– 1. Az ember „kibányász”, felszínre hoz mindent, alászállt a mélységekbe is, hogy felhozza az aranyat, ezüstöt, nemesfémet, kristályt.

De az ember leszáll a „lélek” mélyére is.

Aztán felszáll, minél „magasabbra”.

Mindenhez érteni akar, mindent uralni kíván, mindent a kezébe vesz, mindent leleplez, mindent megfoszt a „titkától”, mindent megszentségtelenít...

– 2. Mégis felmerül a kérdés? Megtaláltuk, amit kerestünk?

Annyi mindenünk van; – de végül is, mi az, amink ténylegesen van? Ami a miénk?

Hol van a dolgok, események, életek „veleje”, „lelke”, „értelme”, „boldog rendje”?

Hol van a bölcsesség? Ezt akkor így nevezte Jób könyvének írója, aki nem maga Jób, és aki beillesztette ide, ezt a bölcsességről szóló részt?

– 3. Hol van az, aki örökre megtartja, összetartja ezt a világot, az emberi életeket, minket, engem?

Itt most egészen egyszerűen ilyen általánosan, de éppen ezért szívbe hasítóan teszi fel ezt a kérdést az Ige.

Szinte mindenünk van, szinte mindent tudunk, és mégis tönkre tesszük, széthajtjuk, kizsigereljük egymást, a lakott földet, a rendelkezésünkre álló időt?

Hatalmas segélykiáltássá lett mára ez a szakasz.

Napvilágra hozzuk, ami rejtve van (11).

Véget vetünk a sötétségnek (3).

De amit napvilágra hozunk, eltékozoljuk, közszemlére tesszük, visszaélünk vele (10).

Így csak még nagyobb lesz a sötétség.

Ebben vagyunk…