A RÁGALMAZÁSRÓL… – 1. Elifáz harmadik vádbeszédében megrágalmazza Jóbot. Elifáz szerint Jób súlyos bűnöket követhetett el, amelyeket az árgus szemek nem vettek észre; – de Isten mindent lát, és most megbüntette Jóbot (4; 10). – 2. Itt súlyos vádak hangoznak el: Jób zálogot vett atyjafiától, éhezni és szomjazni hagyta a nélkülözőket (4–11). – 3. Persze ezek súlyos bűnök. Jób soha nem tett ilyeneket. Ugyanakkor melyikünket ne lehetne megvádolni hasonlókkal? A rágalmazás természete éppen ez: Bármikor, bárkire igaz lehet. – 4. Persze, nem a bűn semmibe vétele a megoldás. Igenis, sok gonoszságunk van: mindenestül büntetést, halált és kárhozatot érdemelnénk. Isten megtartó kegyelme azonban egyre engedelmesebbé teszi gyermekeit, és a rágalmazástól is megvédi őket; – ahogy Jóbot sem engedte ki kezéből az Úr. – 5. A lényeg azonban itt most azon a gonosz lelkületen van, amelyik mindig támad, vádol, önös célok érdekében végképp. – Csak az Úr kegyelme tart meg!

Cselekedetek 24,1–9

12. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

A RÁGALMAZÁS olyan hurok, amely előbb-utóbb szép lassan megfojtja az embert.

Ezt a hurkot csak az Isten bogozhatja ki.

Ő is sokszor gyermekét a halálos káoszból hazahívó szavával teszi meg ezt a könyörületet.

– 1. Elifáz harmadik vádbeszédében valósággal megrágalmazza Jóbot.

Nem arról van itt szó, hogy senki sem lehet tökéletes az Isten előtt (15,14), hanem arról, hogy Elifáz szerint Jób súlyos bűnöket követhetett el, amelyeket az árgus szemek nem vettek észre; – de Isten mindent lát, és most megbüntette Jóbot (4; 10).

– 2. Itt súlyos vádak hangoznak el:

Jób zálogot vett atyjafiától, éhezni és szomjazni hagyta a nélkülözőket.

Arról van tehát szó, hogy Jóbot konkrét, tetten érhető bűnökkel érdemelte ki a büntetését (4–11).

– 3. Persze ezek súlyos bűnök.

Jób soha nem tett ilyeneket.

Ugyanakkor melyikünket ne lehetne megvádolni hasonlókkal?

Hol, kinél nem lehet találni konkrét bűnt, amivel akármikor meg lehet vádolni azt, akire éppen haragszunk.

A rágalmazás természete éppen ez: Bármikor, bárkire igaz lehet, ha a vádlót árgus szemekkel „megkapargatnánk”, akkor őrá is; – de most éppen nem ő van soron, hanem a vádlott.

– 4. Persze, nem a bűn semmibe vétele, relativizálása a megoldás.

Igenis, sok gonoszságunk van: mindenestül büntetést, halált és kárhozatot érdemelnénk.

Isten megtartó kegyelme azonban egyre engedelmesebbé teszi gyermekeit, és a rágalmazástól is megvédi őket; – ahogy Jóbot sem engedte ki kezéből az Úr.

– 5. A lényeg azonban itt most azon a gonosz lelkületen van, amelyik mindig támad, vádol, önös célok érdekében végképp, és soha nem könyörül, hanem „igazként” még élvezi is mások pusztulását (19).

Lám, az évszázadok mindig elsöpörték az álnok embert, mondja Elifáz (12–20); – de az önigazult, vádló rágalmazót is.

– Csak az Úr kegyelme tart meg!