Jób három barátja, valójában a kínzója. Ezek közül CÓFÁR A LEGAGRESSZÍVEBB BARÁT. – 1. Ez az agresszivitás a szenvedő Jóbot látva nem megenyhül, hanem még durvább lesz. Szerinte Jób kevesebb büntetést kapott, mint amennyit érdemelne, hiszen még él. Jóbot istenkáromló fecsegőnek tartja, aki nem tekinthet bele a bölcsesség titkaiba, ma így mondanánk, hogy a kijelentés, az Ige titkaiba (1–6). – 2. Ez az agresszivitás tovább folytatódik, amikor Cófár teológusként részletezi: Jób baja, hogy nem adatott meg neki „az igei ismeret”, amely olyan magas, mély, széles és hosszú, hogy csak az Úr ajándékaként ismerhető meg az. Enélkül az ember üresfejű „tökfej” marad, mondja Cófár, és annyi az esély erre a valódi ismeretre, Isten nélkül, mint a vadszamárnak embert a világra hozni. – 3. Az agresszivitás csúcsa, amikor a kínok közötti Jóbot megtérésre hívja Cófár, mert akkor majd minden meg fog oldódni (13–20). – Önmagában Cófár minden szava igaz, de akinek, amikor, ahogy mondja, az soha, semmikor nem lehet kedves az Úrnak. Valójában ma is sok Cófár van közöttünk. 

Cselekedetek 19,1–7

372. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Sok ezer éves történet Jób könyve, de azóta valójában semmit nem változott egymáshoz való viszonyunk.

– Vannak-e barátaink? Vannak-e olyan barátaink, akik a baj idején is mellettünk maradnak? Vannak-e olyan barátaink, akik számára nem leszünk teherré akkor sem, ha kiderülne, hogy bűneink miatt zuhant ránk a nyomorúság?