Jób panaszát csak az érti, AKI MÁR A SAJÁT BŐRÉN ÁT TAPASZTALTA A SZŰNNI NEM AKARÓ TESTI ÉS LELKI KÍNOKAT. – 1. A szenvedés tapasztalata nem hiábavaló, mert érzékenyít mások szenvedéseire: „…emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban!” (5Mózes 5,15) – 2. A szenvedés rádöbbent a bűnrontotta világ hiábavalóságára, a küzdelmekre, a nappali és éjszakai szorongásokra, a napos oldalon is látva az árnyékokat (2–4). Mindig napszámosok vagyunk itt (1), ebben a szétesett világban. Ezt csak tetézi a testi lelki szenvedés, a múló idő, a halál titokzatossága, amiről alig valamit tudunk? (7–10) – 3. A szenvedés kínja „balgává” is tehet, de övéit ezáltal sem veheti ki a gonosz az Isten kezéből. Jób megszólítja Istent, légszomja, csontsovány teste, rémálmai miatt (11–21), de végig következetes abban a bizonyosságában, hogy szenvedéseiben is az Istennel van dolga. – 4. Ne botránkozzunk meg más kínjain és kiáltásán, hanem adjunk hálát, hogy Isten a feltámadott Jézus Krisztusban nekünk már végső választ adott, értünk megváltó hatékonysággal egyszer és mindenkorra cselekedett.
Cselekedetek 17,22–34
153. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
Jób panaszát csak az érti, AKI MÁR A SAJÁT BŐRÉN ÁT TAPASZTALTA A SZŰNNI NEM AKARÓ TESTI ÉS LELKI KÍNOKAT.
Aki ebből még alig, vagy csak keveset tapasztalt, az megbotránkozhat Jóbon.
Ne botránkozunk meg!
– 1. A szenvedés tapasztalata nem hiábavaló, mert érzékenyít mások szenvedéseire: „…emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban!” (5Mózes 5,15)
– 2. A szenvedés rádöbbent a bűnrontotta világ hiábavalóságára, a küzdelmekre, a nappali és éjszakai szorongásokra, a napos oldalon is látva az árnyékokat (2–4).
Mindig napszámosok vagyunk itt (1), ebben a szétesett világban.
Ezt csak tetézi a testi lelki szenvedés, a múló idő, a halál titokzatossága, amiről alig valamit tudunk? (7–10)
Ez nem valami kedélybeteg életszemlélet, hanem még a legszebb időkben is maga a valóság.
Hogyan lehetnénk jókedvűek, amíg egy ember is a bűn és önzés miatt nyomorog ezen a világon?
– 3. A szenvedés kínja „balgává” is tehet, de övéit ezáltal sem veheti ki a gonosz az Isten kezéből.
Jób megszólítja Istent, légszomja, csontsovány teste, rémálmai miatt (11–21), de végig következetes abban a bizonyosságában, hogy szenvedéseiben is az Istennel van dolga.
A ma világias, jóléti embere többnyire úgy perli az Istent, hogy ezt nem hiszi, amit Jób rendületlenül végig hitt, ezért a ma embere ezzel a perlekedéssel hitetlen istenkáromlást követ el.
Jób, még balgává lett, Istent számonkérő szavaiban is szabadulásért kiált, amit egyedül csak Istentől remél.
Ebben azt kéri, hogy ha már nem élhet itt egy kicsit még örömben (6–8), akkor hadd haljon meg (15–16), mert a korabeli ember számára a halál szinte a megszűnés seoli semmijével volt egyenlő, és ez is jobb a szenvedésnél.
Jób kétségbeesve kéri, felfoghatatlan kínjai között, Isten segítségét.
Jób könyörög, hogy ne bánjon vele az Isten mitológiai tengeri szörnyként, ne állítson őrséget ellene (12), ne bánjon vele céltáblaként (20). Isten inkább ne tartsa rajta a szemét (18), mert számára ez már nem a gondviselő szeretet jele (Zsoltárok 8,5); – inkább hagyja békén (17–18); – ha már megbocsátani nem lehet neki a „bölcsességteológia” szerint emlegetett bűnei miatt (20–21).
Ki ne értené Jóbot, aki már valaha is igazán, hosszan és reménytelenül szenvedett.
Nagy baj, ha mindezt nem értjük, vagy nem akarjuk érteni. Akkor vagy el vagyunk kényeztetve, vagy igen érzéketlenek lettünk, akik soha nem lesznek képesek más szenvedéseit átérezni és az irgalmasság krisztusi cselekedeteit teremni.
– 4. Ne botránkozzunk meg más kínjain és kiáltásán, hanem adjunk hálát, hogy Isten a feltámadott Jézus Krisztusban nekünk már végső választ adott, értünk megváltó hatékonysággal egyszer és mindenkorra cselekedett.
Ezzel a hálával lássuk meg mindig a jót, és bízzunk abban, – hogy Isten nem terhel bennünket erőnk felett, – vagy pedig ad erőt az erőfeletti úthoz (1Királyok 19,7), – végül pedig a kellő időben hazahív oda, ahol a halál, Őbenne nem megsemmisülés, de nem is kárhozat, hanem az üdvösség kiteljesedése, bűnbocsánat, örök élet.
