Mindig olyan döbbenetes, ahogy a temetéseken viselkedünk, már A SÍR FELÉ MENETBEN beszélgetünk egymással, néha képtelen témákról, akár nevetgélve is. – A felkent király, Saul halálhírét hozzák Dávidnak, megszaggatott ruhában, ami a gyász jele volt. A hírnök azonban hazudott, miszerint ő ölte meg Sault, Dávid nagy ellenségét, és ezért jutalmat várt Dávidtól. A hírnök gyásza is hazug volt (1–10). – Dávid soha nem emelt kezet az Úr felkent királyára, noha az méltatlanná vált erre a tisztségre, és őt magát is életveszélyesen üldözte. Ezt Dávid másoknak sem engedte (13–16). Amikor Dávid megszaggatta ruháit, az akkor az őszinte tisztelet és gyász jele volt. Dávid még az ellensége halálán is megrendült, tisztelve abban az Úr felkentjét. Fontos az Úrtól való tekintélytisztelet és mindenféle tisztelet. – Dávidnak Jónátán halála feletti gyásza pedig több volt, mint gyász; – facsaró szívfájdalom volt az (11–12). – Áldott legyen az Isten, hogy Dávid utóda, Jézus Krisztus húsvétkor legyőzte a halált (2Timóteus 1,10), és majdan ténylegesen is megold mindenféle ellenségeskedést; megajándékoz bennünket újra őszinte tisztelettel és szeretettel.

Márk 16,1–8

185. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* Mindig olyan döbbenetes, ahogy a temetéseken viselkedünk, már a sír felé menetben beszélgetünk egymással, néha képtelen témákról, akár nevetgélve is.

Valójában gyakran képmutatóak és érdekvezéreltek még az érzelmeink is.

Alig tudunk más bajával akár egy picit is együtt érezni.

Alig van bennünk tisztelet, mert a gyászmenetben már elkezdjük sorolni az elhunyt hibáit. 

– A felkent király, Saul halálhírét hozzák Dávidnak, megszaggatott ruhában, ami a gyász jele volt.

A hírnök azonban hazudott, miszerint ő ölte meg Sault, Dávid nagy ellenségét, és ezért jutalmat várt Dávidtól.

A hírnök gyásza is hazug volt (1–10).

– Dávid azonban soha nem emelt kezet az Úr felkent királyára, noha az méltatlanná vált erre a tisztségre, és őt magát is életveszélyesen üldözte. Ezt Dávid másoknak sem engedte (13–16).

Amikor Dávid megszaggatta ruháit, az akkor az őszinte tisztelet és gyász jele volt.

Dávid még az ellensége halálán is megrendült, tisztelve abban az Úr felkentjét.

Az ellenségeskedés ugyanis mindenkit megnyomorít. Ez is benne rejtőzik Dávid megrendülésében, aki nem sorolta meghalt ellensége hibáit, hanem azokat megbocsátva gyászolt.

Emellett vegyük észre Dávid gyászában azt az üzenetet is, hogy fontos az Úrtól való tekintélytisztelet és mindenféle tisztelet.

– Dávidnak Jónátán halála feletti gyásza pedig több volt, mint gyász; – facsaró szívfájdalom volt az (11–12).

– Áldott legyen az Isten, hogy Dávid utóda, Jézus Krisztus húsvétkor legyőzte a halált (2Timóteus 1,10), és majdan ténylegesen is megold mindenféle ellenségeskedést; megajándékoz bennünket újra őszinte tisztelettel és szeretettel.