NAGY DÁVID HŰTLENSÉGE, ÉS MÉG NAGYOBB AZ ISTEN FIGYELMEZTETŐ KEGYELME. – 1, Dávid majdnem kész lett volna saját népe ellen harcolni. Az Úr akadályozta meg ezt. Mire Dávid visszatért városába, Ciklágba, egy másik ellenséges nép, egy amáléki rablócsapat (15) feldúlta a várost. Minden üldözési mánia nélkül is látjuk, sok az ellenség, sok a rablócsapat is; – de a sok ellenség egyben Isten figyelmeztetése: valamiben nagyon hűtlenné lettünk, és mi is nyakig benne vagyunk… (1–3). – 2. Fordulatot jelent, amikor Dávid az üres, feldúlt, felperzselt várost látta, hangos sírásra fakadt, a vele lévőkkel együtt. Közösen, hangosan sírtak, – addig amíg bele nem fáradtak (4). Ez a közös sírás lenne minden emberi megoldás kezdete is, amit igénybe venne az Isten.* – 3. Bizony kellett Dávidnak ez a szorult helyzet! Végre megkérdezte az Urat, mit tegyen (7–10), közben ismeretlenekkel is irgalmas (11–15).** – Nagy itt a kegyelem! Nem ölték meg a szeretteiket, csak elhurcolták. Van még remény (2). Jézus Krisztusban még a halálon túl is van remény. Vegyük, együk ezt a bizonyosságot! (Máté 26,26)

Márk 15,20–32

346. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* …ha ezt a közös sírást nem követné azonnal a régi ember újjáéledése, amely mégis eszeveszett dühre vált át a sírás után. A nép meg akarja kövezni Dávidot (6).

** Dávid csapatai önzetlenül megetettek egy éhező embert, aki aztán a segítségükre lett (11-15). Aki segít a szenvedőn, azt megáldja az Úr, még akkor is, ha a megelégített szenvedő később azzal visszaél.