A GONOSZ sokféle halálosan romboló tevékenységének néhány elemére mutat rá a mai igeszakasz. – 1. A gonosz soha nem adja fel az üldözést, újra és újra támad. Az üldöző soha nem adja fel. Saul, visszatérve a filiszteusokkal való harcból, újfent Dávid üldözésébe fog. Akit megszállt a gonosz, az a „végig” viszi a másik kergetését. Vannak olyanok, akikkel nem lehet szót érteni, akiket nem lehet meggyőzni (1–3). – 2. A gonosz arányt tévesztet velünk. Dávid megkíméli Saul életét. Saul király azonban továbbra is tart Dávidtól. A gonosz felnagyít minden konfliktust, minden gyanakvást, minden félelmet (4-16). – 3. A gonosz csak szünetet tart. A gonosz csak akkor hagyja el „áldozatát”, ha az Úr valósággal megszabadítja a megszállottat, ha Jézus Krisztus hatalma kiűzi a gonoszt (Márk 1,25). Saul itt ugyan a helyzet váratlansága miatt megilletődik; – de tudjuk, hogy ezzel a gonosz csak szünetet tart. Ahol nincs megtérés, nincs megoldás, legfeljebb szünet (17–23). – Áldott légy Urunk, hogy te már legyőzted a gonoszt. Hozzád menekülünk mi is, sokféleképpen megszállottak.
Márk 13,1–20
364. dicséret
A teljes igemagyarázat:
* A GONOSZ sokféle halálosan romboló tevékenységének néhány elemére mutat rá a mai igeszakasz.
– 1. A gonosz soha nem adja fel az üldözést, újra és újra támad.
Az üldöző soha nem adja fel.
Saul, visszatérve a filiszteusokkal való harcból, újfent Dávid üldözésébe fog.
Akit megszállt a gonosz, az a „végig” viszi a másik kergetését.
Még akkor sem marad abba az üldözés, ha úgy tűnik, hogy már vége, és sikerült az üldözőt meggyőzni, mint éppen itt, a mai igeszakaszban.
Vannak olyanok, akikkel nem lehet szót érteni, akiket nem lehet meggyőzni.
Ez is a gonosz természetéhez tartozik.
Arról nem is beszélve, hogy lám, milyen szánalmas testet ölt ez az üldözés: Saul háromezer emberrel indul Dávid ellen (1–3).
– 2. A gonosz arányt tévesztő indulata megdöbben a jóindulaton, zavarba jön, de ez nem hoz valós megoldást.
Saul éppen abban a barlangban végzi szükségét, ahol Dávid és emberei rejtőznek.
Dávid nem emel kezet az Úr felkent királyára, hanem megkíméli az életét, és mindjárt utána ezt bizonyítékokkal elmondja Saulnak, jelezve, hogy semmi rosszat nem tervez Saul ellen.
Ez a hit, amely nem enged a gonosznak, és a hitelét vesztett emberen túl is tiszteli az Úrtól rendelt tisztség képviselőjét.
Lám, a történtek után világosak, konkrétak a viszonyok.
Az Úr tegyen ezek után igazságot a felek között (13), ha azok továbbra is hajthatatlanok.
Innentől kezdve a gonosz jelenléte és a gonoszság ténye tagadhatatlan, amely mégis tehetetlenné tesz indulatainkkal szemben (14).
Pedig milyen nevetséges a királynak azt hinni, hogy valaki is érdemben üldözheti őt. Olyan ez, mintha valaki egy bolhától, vagy egy döglött kutyától tartana (15). A gonosz természete az, hogy arányt tévesztet velünk, felnagyít minden konfliktust, minden gyanakvást, minden félelmet (4–16).
– 3. A gonosz csak szünetet tart.
A gonosz csak akkor hagyja el „áldozatát”, ha az Úr valósággal megszabadítja a megszállottat, ha Jézus Krisztus hatalma kiűzi a gonoszt (Márk 1,25).
Saul itt ugyan a helyzet váratlansága miatt megilletődik, megjuhászodik, hiszen joggal tart Dávidtól, és bebiztosítja magát; – de tudjuk, hogy ezzel a gonosz csak szünetet tart.
Ahol nincs megtérés, nincs megoldás, legfeljebb szünet (17–23).
– Áldott légy Urunk, hogy te már legyőzted a gonoszt.
Hozzád menekülünk mi is, Urunk, sokféleképpen megszállottak.
Hozzád menekülünk Urunk, valóságos megoldásért, de az életmentő szünetért is.
