Egyetlen esélyünk ez: az Úrban elhordozni a gyalázatot. Valójában, emberileg esélytelen küzdelem ez: Dávid és Góliát küzdelme. Emberileg olyan esélytelen, mint Jézus Krisztus tanácsa, miszerint nem kell lemosni a gyalázatot, nem kell visszaütni, nem kell megölni, felkoncolni azt, aki gyaláz bennünket (46). Erre a „koncolásra” egyébként minden emberi ingerenciánk meglenne egy halálosan gyalázatos helyzetben. Jézus Krisztus hangsúlyozta: nem kell ellent állni (Máté 5,39). Az Isten népének igazi ereje abban van, hogy Urára hagyatkozva, aki az események Ura is, várja az Ő szabadítását. Bizony, szinte minden „aktivitást” kizár ez a krisztusi lelkület. Illetve az Úr cselekvésére hagyatkozik olyan helyzetekben, ahol olyan súlyossá lett a helyzet, hogy még a védekezés is csak a másik felkoncolásával lenne lehetséges (46–54). 

Márk 10,1–16

469. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

– 1. Mit jelent gyalázni a másikat? Góliát ugyanis gyalázta Isten népét.

Amikor valakit gyaláznak, akkor azzal kétségbe vonják az illető életének alapvető jogait és értékeit, amely kihat annak szeretteire és népére is, sárba tapossa az illető hitét, ember voltát, mindenét. A gyalázat a megalázás maximuma, a halál előszobája, ha még életben is maradna az illető, valójában már halott.

Azonnal felmerül bennünk a kérdés, hogyan lehet lemosni a gyalázatot? Főleg, ha a gyalázkodó erősebb és hatalmasabb, mint mi, így valójában esélytelenek vagyunk ebben a helyzetben. 

A mai Igében is ez az alapvető kérdés, Dávid kérdése is: hogyan lehet elhallgattatni a gyalázkodó Góliátot, miként lehet megölni azt, akit ha mi nem ölünk meg, akkor ő veszejt el bennünket? (26–31)

– 2. Valóban, ebben a világban, a mi gondolkodásunk szerint ez az egyetlen megoldás: Valahogy le kell győzni a gyalázkodót.

Saul király ezért engedte el végül a fiatal Dávidot a harcba, aki nyáját is puszta erővel védte meg a vadállatoktól (32–37).

Dávidra azonban nem való Saul páncélja (38–39), mert másként küzdött Saul, és másként Dávid, alapvetően másként: Dávid az élő Isten erejével állt oda az Istent és az Ő népét szidalmazó Góliát elé (40–48).

– 3. Egyetlen esélyünk ez: az Úrban elhordozni a gyalázatot.

Valójában, emberileg esélytelen küzdelem ez: Dávid és Góliát küzdelme.

Emberileg olyan esélytelen, mint Jézus Krisztus tanácsa, miszerint nem kell lemosni a gyalázatot, nem kell visszaütni, nem kell megölni, felkoncolni azt, aki gyaláz bennünket (46). 

Erre a „koncolásra” egyébként minden emberi ingerenciánk meglenne egy halálosan gyalázatos helyzetben.

Jézus Krisztus hangsúlyozta: nem kell ellent állni (Máté 5,39).

Az Isten népének igazi ereje abban van, hogy Urára hagyatkozva, aki az események Ura is, várja az Ő szabadítását.

Bizony, szinte minden „aktivitást” kizár ez a krisztusi lelkület. Illetve az Úr cselekvésére hagyatkozik olyan helyzetekben, ahol olyan súlyossá lett a helyzet, hogy még a védekezés is csak a másik felkoncolásával lenne lehetséges (46–54).