Amikor a filiszteusok elrabolhatták a szövetség ládáját Isten népétől, akkor ez nem azt jelentette, mintha az Úr ereje megrendült volna, hanem csak Isten népének hitetlenségéről, gyengeségéről, ítéletes állapotáról volt szó. Az élő Isten azonban mindig Isten marad, ezért jelenléte nem köthető egy tárgyhoz, ez esetben a szövetség ládájához (1-2). Ugyanakkor az élő Isten megmutatja hatalmát ott is, ahol téves, „pogány” gondolat nyomán, ládába akarják zárni az Ő dicsőségét. Az Úr keze, vagyis jelenléte áldás azok számára, akik bíznak Őbenne. De az Úr keze „nehéz teher” ott, ahol a dicsőséget nem Őneki tulajdonítják. Isten az Úr minden ember, minden nép, minden tárgy, dolog, esemény felett. Ő az Úr minden képzelt isten és bálvány felett. A filiszteusok istenének, Dágónnak ledőlése, összetörése, a filiszteus városokat ért csapások mind ezt hirdették (3-6).*

Márk 3,31-35

487. dicséret

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Igen gyarló a filiszteusok viselkedése, melynek során városról városra próbálják egymásnak továbbhárítani a „csapások okát”, a szövetség ládáját (6-9). Tipikus jelenség, sajnos nem csak a „filiszteusok” között, hogy egyrészt nem látjuk jól a baj okát, a baj gyökerét, miközben még egymás között is „passzolgatjuk” a súlyos medicinlabdákat, hogy abba lehetőleg ne a mi bokánk, hanem a másiké dagadjon bele, ugyanis a másik baja nem nekem fáj, ráadásul az Istent is ki akarjuk sajátítani magunknak. Remekül űzzük mi ezt a „sportot” egymás között is. Halálos sport ez. Így nem küldi áldását közénk az Isten, aki dicsőségét Jézus Krisztus halálában és feltámadásában mutatta meg minden nép számára.

- Minket nem, de őt „meghatja” a mindenféle filiszteusok jajkiáltása, mert az eljutott az égig (12). Minden jajkiáltás eljut az Úrhoz, ott részvétre és hathatós segítségre talál. De az ember utána már nem megszabadulni akar az Isten jelenlététől, ahogy a filiszteusok szabadulni akartak a szent ládától, hanem csakis leborulni tud Őelőtte (11).

- Egyébként ez is tipikus, megszabadulni Istentől, mert abból csak baj van, hogy élhessek szabadon magamnak. Ebből azonban még nagyobb baj lesz. Ennek nyomán kétségbeesett jajkiáltásunk mégis eljut az égig, Isten megszán és könyörül. Valóban kőszíve van annak, aki ezután nem borul le az Úr előtt. Akik azonban igazán az Úréi, azok mindenben meglátják szabadító kezét, még a nyomorúságokban is, ezért e-világi, tényleges szabadítás nélkül is áldják Őt.