Tegnap reggeltől estig megbeszélések voltak. Megoldhatatlannak látszó ügyek sora nyomott agyon. Ránk pirított az Isten Igéje. Lám, ilyen a „szentek közössége”, a Jézus Krisztusban! – 1. Utat találnak egymáshoz a legproblémásabb helyzetekben is. Maga a feltámadott Úr egyengeti számukra ezt az utat egymás felé (11).* – 2. Megörvendeztetik egymást, hálát adnak egymásért, és nem megkeserítik egymás életét (9). – 3. Gyarapítják egymást az Úrban, kiegészítik, a hitben tapintatos szeretettel nevelik egymást; - ha kell, sértődés nélkül kipótolják egymás hitének hiányosságait. Ez megy nekünk a legkevésbé. A „hívő” ember legmegátalkodottabb tulajdonsága, hogy magát „késznek” gondolja, bár alázattal hangoztatja nyomorúságát, mégis azonnal megsértődik a legapróbb észrevételért is. Aki az Úrban van, nem sértődhet meg. Hű, ez tényleg nehéz. Erősíts meg Urunk a hitben és a szent életben, noha „késszé” tényleg csak a Te kegyelmed tehet bennünket, amikor eljössz (12-13).**

Zsoltárok 38

38. zsoltár

* Egyengesd, Urunk, az egymáshoz vezető utjainkat, mert sorompók, betontömbök, tévutak, mindent beborító köd akadályoznak; - valójában a gonosz teszi ezt. Te legyőzted, Urunk a gonoszt, győzd le bennünk is. Amíg egymáshoz nem találjuk az utat, hogyan lenne út mások felé.

** Tehát, az üzenet ma is ugyanaz, mint tegnap; - mert az Úr fontosnak tartja ugyanazt hangsúlyozni.