Folytassuk a tegnapi gondolatokat – 3. Isten népe örömmel felvállalja Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát, és dicsőséggel felvállalja saját népét, örökségét, hitét, kultúráját.* Tehát számunkra a saját testvéreink jelentik elsőként a dicsőséget, a büszkeséget és az örömöt, szerte a világon. Csak aki a saját „kincsét” megbecsüli, az tud szeretni hitelesen más embereket is.** De bíztató megélni, amikor felelős vezető ad ebben bátor, hitvalló példát. Az új brit miniszterelnöknő, anglikán lelkész lányaként, úgy nyilatkozott megzavarodott világunkban, mint aki nem tagadta meg életének meghatározó kereteit, dicsőségét és örömét, az Úrban (17-20): „A keresztyénséget ünnepelni kell, nem becsmérelni. A társadalom kezdi elfelejteni, hogy a modern szabadságjogok a Biblián alapulnak. Senkinek sem szabad szégyenkezni amiatt, hogy hite alapján alkot véleményt társadalmi és politikai kérdésekről, a keresztyéneknek sem. Gyakorló keresztyénként Isten jelenti számomra a hajtóerőt, és hitem vezérel, amikor nagy kihívásokkal kell megküzdenem.”***

Zsoltárok 37,1-20

36. zsoltár

* Adjunk ezekért a hitvalló ajándékokért hálát, szüntelen (13).

** Isten népe számára mindenekelőtt Jézus Krisztus ügye, az Őbenne hívők, a saját kultúrájuk a legfontosabb.

*** (The Sunday Times, 2016. december 2.)