Az apostol és Titusz a választottakért fáradoznak, hogy azok hitre jussanak, megismerjék az igazságot, és úgy is éljenek, az örök élet boldog reménységében (1-2). Isten minden idők előtt örök életre, üdvösségre szánta övéit, és mivel Ő nem hazudik, ezt a szándékát Igéjében kijelentette, és a bűn minden rontása ellenére megszilárdította (3). Pál ezért fáradozik, ez szolgálatának és életének értelme (3), mindenki felé, és az Úr majd cselekszik a választottak között (1). Milyen jó olvasni, hogy Pál nincs egyedül hitében és szolgálatában, vannak hűséges munkatársai, szolgatársai. Mint például Titusz (4), az apostol első pogánykeresztyén származású munkatársa, aki vele volt az apostoli zsinaton (Galata 2,1-5); végezte a békéltetés szolgálatát az apostol és a korinthusi gyülekezet között (2Korinthus 2,13; 7,6); valamint őt bízta meg az apostol a Jeruzsálemnek szánt adomány összegyűjtésével (2Korinthus 8,6; 12,18). Az ide vonatkozó igeversek szerint Titusz Krétán (1,5), Nikopoliszban (3,12) és Dalmáciában tevékenykedett (2Timóteus 4,10).* Mindenki szolgáljon a maga helyén, nyitott szívvel, csüggedés nélkül! Az Úr ma is cselekszik a választottak között (1).

Zsoltárok 23

23. zsoltár

* A pásztori levelekben, így ebben is, az apostol legközvetlenebb munkatársai közül kettőnek, Timóteusnak és Titusznak ad támogatást és tanácsot, hogyan vezessék a rájuk bízott gyülekezeteket az első század második felének kezdetén.