„A legnagyobb csalódásom az volt az életben, amikor rádöbbentem, hogy a vallások nem az életet munkálják. Mindenki őrzi a saját meggyőződését, és ezért gyűlölni, ölni is kész. Koronként, vallásonként mások a módszerek, de ez a szomorú tényen semmit sem változtat.” - Így érvelt nekem a napokban valaki. Isten az élet Istene, akinek gondolata, Igéje maga az élet, és Jézus Krisztusban az élet Istene belépett a történelembe. Őbenne, Őáltala, még a legnagyobb nyomorúságban is láthatóvá, tapinthatóvá lett az Isten életet megtartó örök szeretete (1-2). Ezért Jézus Krisztus követői még saját maguk értékeit, önazonosságukat, örökségüket szem előtt tartva is, csak az életet szolgálhatják, egymással testvéri közösségben, és örömben (3-4). Aki pedig ezzel a krisztusi szeretettel visszaél, mert rengetegen csak visszaélnek, azon az Úr ítélete majd elégtételt vesz, örök, tökéletes bölcsessége szerint. Isten előtt ugyanis nem maradnak elrendezetlen ügyek!!! De ez már nem a mi dolgunk!*

Zsoltárok 7

7. zsoltár

* Az életet szolgáló, kockázatos, krisztusi szeretetet, csak a keresztyénség vállalja fel ezen a világon. Bánthatják a keresztyénséget, de a nyugati társadalmak jóléte, szabadsága, humanizmusnak nevezett irgalma  csakis „Jézus Krisztus kultúrájában” jöhetett létre. Majd megtudjuk, ha egyszer nem így lesz. Persze, Isten őrizzen bennünket ettől.