A krisztusi ember nem csak a maga hasznát keresi. Ez szépen hangzik így, de valójában ritka tapasztalat, a „szentek közösségében” is. A ritka kivételek közé tartozik Pál és Timóteus. – 1. Timóteusról maga az apostol mondja ki, hogy alig van hozzá hasonló lelkületű ember; - mert mindenki a maga hasznát keresi, nem pedig a Krisztus Jézusét (20). Még az Úr ügyében járva is gyakran a saját „énünket”, kiemelkedésünket, igazságunkat, kegyességünket, bibliaértésünket képviseljük; - az Ő akaratára is így hivatkozunk (19-24). – 2. Pál apostol is a ritka kivételek egyike. Az apostol mellé segítségként elküldték Epafroditoszt, akit annyira megviseltek az ottani körülmények, hogy megbetegedett, így segítség helyett teherré lett, valójában kudarcot vallott, ezért haza kellett küldeni. Milyen szeretettel bánik az apostol vele: nem megszégyeníti, hanem testvérének, munkatársának, bajtársának nevezi (25-30). – 3. És mi? Életünk „haszonná”, áldássá lesz-e Krisztus ügyében járva, mások számára is?

Hóseás 14

509. dicséret