Kezdjük ott, hogy a jókedv eleve Isten ajándéka. A „jókedv” azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban élek, és reménységem látszik rajtam, ezzel pedig bátorítok másokat. Vagyis a jókedvű ember mindig ad a másiknak, a körülötte élő, sokféleképpen szűkölködőknek (12-13). Híjával vagyunk a jókedvnek, bulik vannak, vagy súlyos depressziók, inkább mindkettő együtt. – Aki „bőven” ad, lehetőségeihez képest, az mindig csak gazdagabbá lesz. Aki ad, az felüdül (Példabeszédek 11,25). Aki ad, az megerősödik hitében (9-11). Aki ad, az testvérekre talál azokban, akiknek adott (14) – Minden segítség abból a gazdagságból táplálkozik, aki a mi Urunk, Jézus Krisztus. Őbenne tudjuk azt is, hogy ebben a bűntől rontott világban a legjobb indulatú segítség sem szünteti meg az ember alapvető nyomorúságát, még akkor sem, ha eltűnne a konkrét testi nélkülözés a földről. Ilyenkor derül ki az ember alapvető nyomorúsága, minden társadalmi igazságtalanságon túl, hogy sok még a baj, és jaj, meg kell halni (Babits). Megváltás kell. Jézus Krisztus kell!

Hóseás 1

503. dicséret

* A teljes magyarázat:

– Kezdjük ott, hogy a jókedv eleve Isten ajándéka. A „jókedv” azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban élek, és reménységem látszik rajtam, még a sírás idején is; ezzel pedig bátorítok másokat. Vagyis a jókedvű ember mindig ad a másiknak, a körülötte élő, sokféleképpen szűkölködőknek (12-13). Nemcsak pénzbeli, vagy látható javakkal történő adakozásról van tehát szó, de Igénk szerint arról is (6-7). Híjával vagyunk a jókedvnek, bulik vannak, vagy súlyos depressziók, inkább mindkettő együtt.

– Aki „bőven” ad, lehetőségeihez képest, illetve ezzel a jókedvvel, az mindig csak gazdagabbá lesz. Nem „üzleti viszonyról” van szó, hanem az adakozás kétségtelen áldásairól, az adakozóra nézve. Aki ad, az felüdül (Példabeszédek 11,25). Aki ad, az megerősödik hitében (9-11). Aki ad, az testvérekre talál azokban, akiknek adott (14); de ha ez mégsem így történik, mert az adományozott csak visszaél a szeretettel, akkor sem csügged. Az adománnyal nem lehet visszaélni, de az adakozó szeretettel nagyon is. Ez a krisztusi út része. Ezt tudomásul vesszük, elhordozzuk, szeretetünk, segíteni akarásunk nem szűnik meg, de ugyanakkor soha nem esztelenül és értelmetlenül segítünk és szeretünk!

– Minden segítség abból a gazdagságból táplálkozik, aki a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mindent Őtőle kaptunk, Őneki adjuk vissza, amikor egy bőséges részét továbbnyújtjuk. Őbenne tudjuk azt is, hogy ebben a bűntől rontott világban a legjobb indulatú segítség sem szünteti meg az ember alapvető nyomorúságát, még akkor sem (utópia), ha eltűnne a konkrét testi nélkülözés a földről. Ilyenkor derül ki az ember alapvető nyomorúsága, minden társadalmi igazságtalanságon túl, hogy sok még a baj, és jaj, meg kell halni (Babits). Megváltás kell. Jézus Krisztus kell!