Titusz elmegy a korinthusiak adományáért: önként vállalt igyekezet és buzgóság ez, de mindig külső megbízással és bátorítással párosul. A külső felhatalmazás nélküli buzgóság inkább terhes és romboló, mint áldott. Vagyis, ha nem kértek konkrét szolgálatra, feladatra, akkor többet adsz azzal, ha békén hagyod a „dolgokat” és a „társadat”, csendben imádkozva. Egyetlen kivétel az, amikor ténylegesen baj van: na, ilyenkor lépni kell. De valójában ez a „buzgalom” is mindig valamiféle külső felhatalmazás által lehetséges. Egyébként buzgalmunk, észre sem vesszük, valójában a másik piszkálásává, egyfajta rágalmazásává lesz (16-17; 22-24). Itt azonban pénzügyekről volt szó. Ezért az apostol Timóteus mellett két megbízható, a gyülekezet által választott testvért küldött, az adomány átvétele miatt. Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.*

Eszter 9,20-32

105. zsoltár

* Az üzenet kiegészítése:

- A pontos, precíz, ékes „adminisztráció” nélkülözhetetlen, az Úr szent ügyében ugyanúgy, mint a világban ránk bízott minden feladatban.

- Ma már az a probléma, hogy annyira felpörgött az élet, az ügymenet, hogy szinte lehetetlen, a legjobb indulattal is, hogy „minden papírunk” naprakész legyen; - a legszentebbeknél, a legfontosabbakban azonban nincs lehetőség hibára és késedelemre (18-19).

- Ennek ellenére ki kell mondanunk, hogy akit akarnak, azt minden tisztasága ellenére is elkaszálhatják. Elég elhinteni a rágalmat, minden alap nélkül is. Ma már ez ezer csatornán keresztül jobban terjed, mint a ragályos betegség. Innentől kezdve a „kabátlopásba keveredett” esete áll fenn, az meg már senkit sem érdekel, hogy az illető kabátját lopták el. Ebben csak az Úr kegyelme őrizhet meg minket (20-21).