Ragadjuk meg a bizonyosságot, miszerint Isten legfőbb jellemvonása az irgalom (30-31). Ezt mutatta meg Jézus Krisztusban. Az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy irgalmatlan. Az istentelen és a vallásos, a hitetlen és a hívő egyaránt irgalmatlan; minden nép és kultúra másként könyörtelen, de alapjában véve az. Isten pedig irgalmas. Ragadjuk meg azt a bizonyosságot is, hogy akin az Úr érvényesítette irgalmát, akit már magához ölelt, azt nem engedi el többet. Áldott ez az „oltalom”, áldott ez a bizonyosság; maga az üdvösség (29). – Ez az irgalom érvényes Isten népére, az elsőnek kiválasztottra, Izráelre ugyanúgy, mint a többiekre; - akiknek életében a „megkeményedés” csak átmeneti állapot volt, hogy bevárjuk egymást (28; 30-31), amíg Isten rendelése szerint teljes számmal be nem mennek az üdvösségbe, a népek majd az egész Izráel (26). – Azt már nem firtatjuk, hogy mit jelent itt az a tagmondat, hogy Isten „mindenkin” könyörül. Itt már „irgalmatlan” erők csapnak össze a vitában. A választottak, a maradék teljes számára vonatkozik ez a „mindenki”, vagy ennél is tágabb az Isten ölelése (1Korinthus 15,28)…

Nehémiás 5

41. zsoltár

* Amiről az apostol szól, arról ő maga is azt mondja, hogy lényegét illetően titok (25), amelynek csak egyes fontos részleteit ismerjük. Kapaszkodjunk bele a kijelentett örömhír bizonyosságába, de fogalmazzunk alázattal a részleteket illetően, mindeneknek előtte pedig boruljunk le az Úr kikutathatatlan bölcsessége előtt, aki mindent tökéletesen intéz (33-36), és aki előtt a mi bölcsességünk nem mérvadó (25).