A tegnapi gondolatok folytatása: – 2. Pál apostol ugyanakkor nem alapoz az emberi érzelmeire, hanem dicsőíti az Urat (5). Vagyis ez a dicsőítés világossá teszi, hogy amit az apostol ezután átgondol, az a maga teljességében Isten titka, aki mindent jól intéz, akivel nem lehet vitatkozni. Ezzel a dicsőítéssel kezdi, és zárja is ezt a szakaszt.* – 3. Tehát mindenkit reménységgel szerető alázat (11,32); - és Isten dicsőségének, szuverenitásának, mindent tökéletesen intéző rendelésének vita nélküli elfogadása; - a kettő együtt teszi lehetővé e fejezetek helyes értelmezését. Ezek nélkül valójában minden kegyességi irányzat önigazult indulattal a másik fejéhez dobálja ezeket az Igéket. Pál apostol nem ezt teszi, és bennünket is óvjon meg az Isten ettől a lelkülettől, miközben ezt a három fejezetet, a 9-11. fejezeteket olvassuk. – 4. Vagyis: A mi erőlködésünk semmi, Isten irgalma és könyörülete az egyetlen esélyünk; - Ő pedig mindeneknek előtte irgalmas és könyörületes (16).

Ezsdrás 10,10-44

143. zsoltár

* Pál vallja, hogy a minden nép számára áldássá kiválasztott zsidó nép közül származik test szerint a Krisztus, aki Isten mindenek felett, és aki áldott mindörökké (5). Ugyanez a dicsőítés olvasható a 9-11. fejezetek záró szakaszában: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az Ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az Ő útjai! ... Övé a dicsőség mindörökké.” (11,33-36)