Az apostol valójában arról szól, hogy jogos az Isten haragja minden emberen, a zsidókon és a nem zsidókon egyaránt, hiszen mindegyik ismeri az Isten akaratát, és mindegyiknek bűne, ha nem cselekszi azt. De nagyobb a bűne és a felelőssége azoknak, akiknek az Úr konkrétan kijelentette szabadító akaratát, szeretetével magához vonta őket, és azok mégsem Isten akaratát, hanem a saját gyarló akaratukat teljesítik. Ma is pontosan ez a baj Isten népével. Megkülönböztetjük magunkat a „pogány” világtól, de valójában különbözünk attól? Olyan „mesterien” kidolgoztuk, hogyan lehet Istenre, az Úrra, Jézus Krisztusra, Igékre hivatkozva, képmutató módon, csakis önmagunk dicsőségét, vágyait, akaratát „kielégíteni”. Nem teszünk semmi mást, csak amit a világ. Nagyobb annak az ítélete, akinek a „pogányok” világosságává kellene lennie, ehelyett miattuk (miattunk) káromolják az Úr nevét azok között (24). Istennel dicsekedni, és közben istentelenül viselkedni: ez Isten népének legnagyobb nyomorúsága (17-23). Isten akaratát cselekedni kell (Máté 7,21).* 

Ezsdrás 3,8-13

125. zsoltár

* A magyarázat kiegészítése:

- Az egyetemes erkölcsi törvényt ismerik, és lelkiismeretükkel megragadják a pogányok, vagyis akik nem zsidónak születtek.

- A zsidóknak azonban az erkölcsi törvényt kijelentette az Isten, vagyis ők konkrétan megfogalmazva kapták Isten akaratát a törvényben.

- Ővelük szabadító szövetséget kötött az Úr, ennek látható jelét adta nekik; - azért hogy általuk nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (23; 1Mózes 12,3).

- Nekik több adatott, ezért többet is kér számon rajtuk az Úr.

- Ők ismerik Isten akaratát és mégsem cselekszik: hanem lopnak, paráználkodnak, bálványokat imádnak.

- Istennel dicsekszenek, és minden cselekedetükkel meggyalázzák az Istent. Képmutatók. Külsőleg a testükön hordozzák az Isten szabadító szeretetének jegyét, és mégis távol vannak Őtőle, visszaélnek azzal.