A romlás útja. – Manassé király (Kr. e. 687-643) Ezékiás fia volt. Egy hívő „királynak” is lehet istentelen fia, aki mindent szétrombolt, amit az apja felépített; sőt, aki a romlás legmélyebb bugyraiba jutott (6). – Az idegen istentisztelet újbóli bevezetése, a legszentebb helyen (7), taktikázó politikai érdekeket szolgált, jelezve „megbízhatóságát” az asszírok felé. Aki nem az Úrban bízik, az „taktikázik”. Manassé azoknak kedvezett, akik az életükre törtek. Hűtlen az, aki az „idegent” jobban szereti, mint a sajátjait. Jézus Krisztus szeretete megváltó, de soha nem ostoba szeretet. – Manassé gonoszsága az egész népet hűtlenségbe taszította (9-10). A vezető felelőssége ez: merre vezeti népét?

Efezus 5,1-15

467. dicséret