Az emberi logika szerint így hangzik a mondat: "Az Úr Jósáfáttal volt, mert... atyja Istenét kereste...", pedig a mondat valóságos értelme más sorrendet kíván, az Úr Jósáfáttal volt, ezért járhatott ő az Úr útján, és ezért fakadhatott áldás abból, amit tett. Minden itt kezdődik: az Úr velünk van. – 1. Ezért arathatott győzelmeket a király minden nehézség, harc és testvérháború ellenére is, mert megerősítette őt az Úr (1-2). – 2. Ezért szerette, láthatóan elismerte Jósáfátot a népe, így a király is egyre bátrabb lett. A kimutatott szeretet kockázatos, de lehet áldássá is, míg az állandóan kritizált, folyton bántott ember, bármilyen feladatban is „megvadulhat” (5-6). – 3. Ezért kaphatott Jósáfát indíttatást arra, hogy hívő, képzett tanítók járják országát, és újra megtanítsák a népet az Isten törvényére, valamint arra, hogy kik ők, kihez és hova tartoznak (7-9). Azokat pedig, akiknél mások is rendet, határozott célt és megalapozott hitet tapasztalnak, elismerik; - vagy ha nem, legalább számolnak vele. Így lett Júda királysága ismét „tényezővé” (10-19). Légy velünk, Urunk!*

Lukács 22,24-30

101. zsoltár

* Jósáfát, Júda királya Kr. e. 871-849.