A HÍVŐ EMBERRŐL. Az északiak királya, Jeroboám, minden prófétai figyelmeztetés ellenére sem a hit engedelmessége, hanem a harc mellett döntött. A harc pedig mindig tele van taktikákkal: lesben állva körbe kerítette déli testvéreit, akik a gonosz kísértése miatt ellenségeivé lettek. – 1. A hívő ember azonban nem taktikázik, hanem a legszorultabb helyzetben is az Úrhoz kiált segítségért, ahogy ezt Abijjá, júdai király tette (14-15). A hívő ember harci kiáltása is valójában imádság. – 2. A hívő ember az Úrtól fogadja el a győzelmet, de Isten akarata előtt meghajolva tud veszíteni is, mert bizonyos abban, hogy a döntő ütközetet már megnyerte számára az Úr. Mi ezt Jézus Krisztus által még világosabban hisszük és tudjuk (16-17). – 3. A hívő ember ereje mindig az Úrban van, aki pedig magában bízik, az csak egy ideig látszódhat erősnek, és bukása a kellő időben olyan nagy lesz, mint Jeroboámé, aki soha nem tudta többé összeszedni erejét, így is halt meg; - Abijjá azonban megerősödött. Milyen döbbenetes ez a megfogalmazás, mert Jeroboám halála kapcsán az erőtlensége valójában a hitetlenségét jelentette, és aki hitetlenül hal meg, az kárt vall (Máté 16,26). A hívő ember erőtlenségében is erős (2Korinthus 12,10).

Lukács 21,34-38

486. dicséret

* A teljes magyarázat:

A HÍVŐ EMBERRŐL. Az északiak királya, Jeroboám, minden prófétai figyelmeztetés ellenére sem a hit engedelmessége, hanem a harc mellett döntött. A harc pedig mindig tele van taktikákkal: lesben állva körbe kerítette déli testvéreit, akik a gonosz kísértése miatt ellenségeivé lettek.

– 1. A hívő ember azonban nem taktikázik, hanem a legszorultabb helyzetben is az Úrhoz kiált segítségért, ahogy ezt Abijjá, júdai király tette (14-15). A hívő ember harci kiáltása is valójában imádság.

– 2. A hívő ember az Úrtól fogadja el a győzelmet, de Isten akarata előtt meghajolva tud veszíteni is, mert bizonyos abban, hogy a döntő ütközetet már megnyerte számára az Úr. Mi ezt Jézus Krisztus által még világosabban hisszük és tudjuk (16-17).

– 3. A hívő ember ereje mindig az Úrban van, aki pedig magában bízik, az csak egy ideig látszódhat erősnek, és bukása a kellő időben olyan nagy lesz, mint Jeroboámé, aki soha nem tudta többé összeszedni erejét, így is halt meg; - Abijjá azonban megerősödött. Milyen döbbenetes ez a megfogalmazás, mert Jeroboám halála kapcsán az erőtlensége valójában a hitetlenségét jelentette, és aki hitetlenül hal meg, az kárt vall (Máté 16,26). A hívő ember erőtlenségében is erős (2Korinthus 12,10).

– 4. A hívő ember sem tökéletes, ezért életének minden győzelme kegyelem. Milyen tapintatosan utal erre a szentíró, amikor Abijjá király egyéb viselt dolgairól beszél, amelynek kapcsán nem elsősorban a kor szokása szerint vett tizennégy feleségére gondolhatunk, hanem egyéb meg nem nevezett gyengeségeire és nyomorúságaira. Ennek ellenére Abijját szerette az Úr, kegyelmével vette körül, ezért ő is szerethette az Urat. Ez a hívő élet titka.