Az Ige hangsúlyozza, hogy azért erősödhetett meg Salamon hatalma, mert vele volt az Úr (1). –  Salamon első királyi ténykedése az volt, hogy az ország vezetőivel együtt, mintegy hitvallást téve, áldozatot mutatott be Gibeonban, a szent sátorban. Az Úr volt Salamonnal, és Salamon tudta (az ezer véres áldozatban ezt nyilvánította ki), hogy csakis az Úr kegyelméből boldogulhat (2-6). – Ezt Salamon szavakkal is megvallotta: miszerint az Úr kegyelméből lett királlyá s hogy ő maga alkalmatlannak érzi magát a nép kormányzására. Ezért bölcsességet kért az Úrtól. – Az emberi hatalom birtokosa ráadásul kaphatja meg a földi dicsőséget, ha él benne a hitből fakadó engedelmesség és a szolgálat szándéka (10). A nagyobb ajándékok csak nagyobb hit mellett maradnak meg áldásnak, különben átokká és ítéletté válnak (14–17).

Lukács 18,1-8

480. dicséret

* Az író azzal kezdi tudósítását, hogy Salamon királysága megerősödött. Ebben lehet burkolt célzás a trónra lépése körül támadt feszültségekre, intrikákra, amelyek felett sikerült úrrá lenni. Még a látszólagos egység idején is dolgozik a gonosz; sőt, akkor támad igazán.