– 1. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő az egyetlen Isten, minden „egyéb” csak bálvány (26-27), és bizony „bálványokkal” vagyunk körülvéve, ezekre építünk fel mindent, ezeknek „énekelünk” (23-25), mint ahogy a bolond szerelmes a kedvesének dúdol egy múlandó pásztoróráért. Minden bálvány elmúlik, ledől, egyedül az Úr dicsősége marad meg, és az, aki-ami Őneki „énekelt” (27). – 2. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő soha nem hagyja el népét; hatalmas tettei nem csupán a múltban lettek nyilvánvalóvá, hanem a jövőben is megmutatja azokat; ebben a bizonyosságban pedig a jelen elhordozható (12-22). Nem nyúlhat senki az Ő elhívott népéhez, akiket megváltott; csak az Ő tudtával, próbatételként történhet ilyen (22). Tartósan senki nem emelhet kezet ránk, halálosan végképpen nem, hiszen feltámadott a mi Urunk. – 3. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő az egész világ Ura (30-33), népét pedig mindenhonnan összegyűjti (28-36); - megment (35) és megszilárdít minket (30).

Lukács 9,51-62

500. dicséret

* A teljes magyarázat:

Dávid hálaadó énekének részletei a 105. zsoltár mellett a 96. és 106. zsoltárokban is olvashatók. Az ének Isten magasztalása, benne konkrét hálaadással és örömmel (8-11).

– 1. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő az egyetlen Isten, minden „egyéb” csak bálvány (26-27), és bizony „bálványokkal” vagyunk körülvéve, ezekre építünk fel mindent, ezeknek „énekelünk” (23-25), mint ahogy a bolond szerelmes a kedvesének dúdol egy múlandó pásztoróráért. A „bálványok” ledőlnek. Egy neves bajnoknőnek mondta gyermekkori barátnője, amikor a sikerei után már nem állt vele szóba: „Elmúlik!”. Minden bálvány elmúlik, ledől, egyedül az Úr dicsősége marad meg, és az, aki-ami Őneki „énekelt”. Viszont erő és öröm van az Úrnál, még a halálban is (27).

– 2. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő soha nem hagyja el népét; hatalmas tettei nem csupán a múltban lettek nyilvánvalóvá, hanem a jövőben is megmutatja azokat; ebben a bizonyosságban pedig a jelen elhordozható (12-22). Nem nyúlhat senki az Ő elhívott népéhez, akiket megváltott; csak az Ő tudtával, próbatételként történhet ilyen (22). Tartósan senki nem emelhet kezet ránk, halálosan végképpen nem, hiszen feltámadott a mi Urunk.

– 3. Az élő Isten méltó a dicséretre, mert Ő az egész világ Ura (30-33), népét pedig mindenhonnan összegyűjti (28-36); - megment (35) és megszilárdít minket (30). Reszket az, aki az Urat figyelmen kívül hagyja, ez nem fenyegetés, hanem tény, hiszen retteg ez a világ, és ezernyi „drogba” menekülne félelmei elől (30). Isten azonban örömöt akar, ezért hitre hív, övéit pedig hitre segíti (31).