Így emlékezik meg a krónikás az előttünk járt nemzedékek hűségéről: az Úr legyen velük! - 1. Ennyit tehát mondhatunk a meghaltakért, viszont többet mondani róluk, értük; arra nincs felhatalmazásunk. Egy bizonyos, ebben a világban az Úr ügyében jár az, aki megtapasztalhatta, hogy vele van az Úr, és az ilyenek a halálon túl is ebben a tapasztalatban bővelkednek (20). A feltámadott Jézus Krisztus ezt világosan kijelentette nekünk (János 14,3). - 2. Az Úr volt azokkal, akik éltek a lehetőséggel, és visszatértek a fogságból, felépítették Jeruzsálemet, életüket újrakezdhették. Lám, korábbi hűtlenségüket a fogság nyomorúsága hűséggé érlelte. Isten nem hagyja elveszni az övéit (1). - 3. A visszatérők között elsőként a papokat és lévitákat említi a szentíró, majd felsorolja Júda és Benjamin törzsét, valamint az északi országrészből származókat is. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy Isten egész népe képviseltette magát ekkor. (2-16). Az Úr jelenléte ez az egység. - 4. Az Úr velük volt. Ennek jele az istentisztelet fontossága. A léviták feladata az volt, hogy éjjel-nappal őrködjenek a jeruzsálemi templom épülete és az istentisztelet felett, biztosítva annak szépségét, tisztaságát és rendjét (17-34).

Lukács 7,1-17

402. dicséret

* A teljes magyarázat:

Így emlékezik meg a krónikás az előttünk járt nemzedékek hűségéről: az Úr legyen velük!

- 1. Ennyit tehát mondhatunk a meghaltakért, viszont többet mondani róluk, értük; arra nincs felhatalmazásunk. Egy bizonyos, ebben a világban az Úr ügyében jár az, aki megtapasztalhatta, hogy vele van az Úr, és az ilyenek a halálon túl is ebben a tapasztalatban bővelkednek (20). A feltámadott Jézus Krisztus ezt világosan kijelentette nekünk (János 14,3).

- 2. Az Úr volt azokkal, akik éltek a lehetőséggel, és visszatértek a fogságból, felépítették Jeruzsálemet, életüket újrakezdhették. Lám, korábbi hűtlenségüket a fogság nyomorúsága hűséggé érlelte. Isten nem hagyja elveszni az övéit (1).

- 3. A visszatérők között elsőként a papokat és lévitákat említi a szentíró, majd Júda és Benjamin törzse mellett a krónikás a korábbi északi országrészből származókat is felsorolja, azaz Efraim és Manassé törzsét is szóba hozza. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy egész Izrael képviselve volt Jeruzsálem újbóli birtokba vételekor. Az Úr jelenléte ez az egység. A felsorolt számadatok alapján ez akkor kettőezer-négyszáz embert jelenthetett, bár a léviták száma nincs megemlítve. Az Úr tehát velük volt, és ez konkrét eseményekben mutatkozott meg (2-16).

- 4. Az Úr velük volt abban is, hogy Jeruzsálem városának újjáépítése mellett a templomi istentiszteletet is helyre állíthatták. A krónikás visszamegy egészen a pusztai vándorlás szent sátoráig, megemlítve Áron unokáját, Fineást (4Mózes 25,7-13). A léviták feladata az volt, hogy éjjel-nappal őrködjenek a jeruzsálemi templom épülete és az istentisztelet felett, biztosítva annak szépségét, tisztaságát és rendjét (17-34).