Benjamin törzsének névsorát olvashattuk már a 7. fejezetben is, itt a törzs másik névsora olvasható. Ha ezeket a listákat egymással összevetjük és hozzátesszük a 4Mózes 26,38-tól olvasható származási jegyzéket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a névsorok nagy különbségeket mutatnak. Különböző hagyományanyagok olvashatók tehát az egyes névsorokban, a szentíró szándéka és mondanivalója szerint, így azt is kimondhatjuk, hogy nem elsősorban a nevek hordozzák az üzenetet, hanem a hagyományanyag megőrzésének ténye az, ami maga az üzenet, hiszen itt pont arról van szó, amit az európai ember mára elfelejtett: hitben megőrizni, rendszerezni, értékelni és továbbadni a saját örökségünket. A megmaradás emberi feltétele ez. Ehhez képest mellékes kérdés, hogy az évszázadok törzsi neveiből ki kit tart fontosnak megőrizni az emlékezet számára, hiszen mindegyik név csak egy apró láncszem, de együtt fontos; sőt, „üdvösséges” egészet képeznek.

Lukács 6,37-49

166. dicséret

* A teljes magyarázat:

Benjamin törzsének névsorát olvashattuk már a 7. fejezetben is, itt a törzs másik névsora olvasható.

– 1. Ha ezeket a listákat egymással összevetjük és hozzátesszük a 4Mózes 26,38-tól olvasható származási jegyzéket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a névsorok nagy különbségeket mutatnak. Különböző hagyományanyagok olvashatók tehát az egyes névsorokban, a szentíró szándéka és mondanivalója szerint, így azt is kimondhatjuk, hogy nem elsősorban a nevek hordozzák az üzenetet, hanem a hagyományanyag megőrzésének ténye az, ami maga az üzenet, hiszen itt pont arról van szó, amit az európai ember mára elfelejtett: hitben megőrizni, rendszerezni, értékelni és továbbadni a saját örökségünket. A megmaradás emberi feltétele ez. Ehhez képest mellékes kérdés, hogy az évszázadok törzsi neveiből ki kit tart fontosnak megőrizni az emlékezet számára, hiszen mindegyik név csak egy apró láncszem, de együtt fontos; sőt, „üdvösséges” egészet képeznek.

– 2. Benjamin törzsének kiemelése, a krónikás ábrázolása szerint Júda és Lévi törzsével együtt történik. Ezt a három törzset tárgyalja a könyv részletesen. Ennek oka az, hogy Júdával és Simeon törzsének megmaradt részével együtt ezek alkották a déli országrész lakosságát. Az sem véletlen, hogy a felsorolás külön kitér a Jeruzsálemben lakókra. Ezeket a kiemeléseket a krónikás szándékosan, üdvtörténeti hangsúllyal teszi (28-32). A listában olvasunk törzsön belüli mozgásokról, áttelepítésekről (6), vagyis a nevek felsorolása mellett ott rejtőzik az akkori élet a maga elevenségével, mozgalmasságával, miszerint nem egyszerre találta meg egy-egy család, vagy az egyes ember a maga helyét a közösségen belül, de ha megtalálta a helyét, az áldássá lett a közösségre nézve is.

– 3. Saul király benjamini volt, de a júdai Dávid lett az utóda (33-40). Itt is a két törzs fontosságát olvassuk ki a sorok közül. A múlt sebei ellenére, amelyet Benjamin törzsének okoztak (Bírák 19,21. fejezetek), mégis kikerülhetetlen a legfontosabb törzsek testvéri egysége, a múlt sebeinek Isten színe előtt való gyógyulása, a megbocsátás, az újrakezdés; - és a belső villongások helyett az összetartozás megélése.