A törzsek névsorának számbavétele során hiányoznak Zebulon és utódai, Dán és utódai; - valamint feltűnően rövid a naftáliak és  Manassé törzse Jordánon inneni felének felsorolása. Ezekből a részadatokból kiderül, hogy az északra eső területek törzseit zilálta szét leginkább a történelem, hiszen ezek voltak a leginkább kitéve a Damaszkusz felől érkező arám politikai és vallási befolyásnak. Ennek ellenére a krónikás törekszik arra, hogy a tizenkét törzset a lehető legteljesebben felsorolja és bemutassa. Vagyis a krónikás szemlélete kifejezi a reménység lényegét: nem hajlik meg a testi szemekkel látható tények előtt. A területveszteségek, a népesség csökkenése, elvándorlás, háborúk okozta elnéptelenedés tényei nem csüggesztik el a szentírót. Ez a reménység: nem panaszkodni, a látható tények ellenére is hinni, hogy Isten többet készített, mint ami éppen most látszik. Pál apostol Ábrahámról is ezt írta: reménység híján is reménységgel hitte az Isten ígéreteit (Róma 4,18).

Lukács 6,20-36

204. dicséret