– A szentíró Jákób helyett az Izrael nevet használja (1-2). – Izrael leszármazottai közül Júda törzse, történelmi súlya alapján, valamint Dávidra tekintettel, ebben a felsorolásban az első helyre került (3-17). A rá vonatkozó anyag terjedelmes, egészen a 4,13-ig tart. – A törzsön belül kiemelkedik Káléb jelentősége (18-55). A kálébiak eredetileg idegen népek voltak, de az idők folyamán beolvadtak Júda törzsébe és szervesen egybeforrtak azzal (Józsué 14,6). Káléb a tizenkét férfi egyike, akiket Mózes az ígéret földjének megtekintésére küldött el (4Mózes 13,1). A küldetésből visszatérve csak Józsué és Káléb bátorították a népet a sikeres honfoglalás reményével. Ezért Isten közülük csak őt és Józsuét engedte be az ígéret földjére, ahol Káléb nemzetsége Hebrónt és vidékét kapta örökségül. – A krónikás Isten ígéreteinek beteljesedésére koncentrál, arra a valakire, akit Isten megígért ennek a világnak, a Júda törzséből, a Dávid házából származó örökkévaló királyt. Őbenne zsidók és nem zsidók, Júdák és Kálébek üdvösséget és maradandó megoldást nyernek. Szívünkben ezzel az üzenettel olvassuk a száraznak tűnő nevek felsorolását.

Lukács 4,31-44

151. dicséret

* Az 1–9. fejezetek kevés elbeszélő szövegtől eltekintve nemzetségtáblázatokat, lajstromokat, földrajzi feljegyzéseket foglalnak magukba. Itt inkább a mögöttük levő írói szándékot és célt fontos megközelíteni és megragadni. A nemzetségtáblázatok magyarázata során nem lehet célja a magyarázatunknak az, hogy lajstromok magyarázata címén részletes történeti ismertetést adjunk. A főleg nemzetségtáblázatokat tartalmazó 1–9. fejezet elsősorban Izráel 12 törzsének múltjára tekint vissza. Ezt a múltat az utókor nemzedéke előtt jól ismert családfák képviselték s a múlttal és egymással való összetartozás kiábrázolásává váltak. Nem találunk bennük utalást a kivonulásra, az ősatyák történetére, a honfoglalásra, hanem csak a 12 törzs s főleg Júda és Dávid leszármazására. Az író röviden összefoglalja az első embertől Izráel 12 törzsének kialakulásáig terjedő történetet. A 2,3-tól kezdődőleg egészen a 8,40-ig már Izráel törzseiről beszél. Izráel fiainak anyjuk rendje szerint való felsorolása után először Júda utódait sorolja fel (2,3–4,23), mivel szerinte Benjáminnal és Lévivel együtt Júda képviseli az igazi Izráelt.