Isten népe hangos sírásra fakadt (4), amikor az Úr angyala megintette őket hitetlenségük és hűtlenségük miatt (1-5). – 1. Még van remény, amíg az ember tud sírni; persze nem úgy általában a bajai, vagy érzelmi túlfűtöttsége miatt, hanem amiatt, hogy élete „rothadó” élet, mert az élet forrása, az Úr Isten nincs jelen abban (Zsoltárok 3,6,11).* Boldog, aki megszomorodik, aki töredelmes szívvel nem csak másokra mutogat, hanem megvallja, leteszi a saját bűneit és „hangos”, azaz őszinte „sírásra” fakad, végre belátva: nem jó úgy, ahogy most mennek a dolgok. – 2. Nem elég az egyéni bűnbánat, ha nagy a baj, hanem közös megbánásra, megtérésre van szükség, valami olyasmire, amit a „régiek” ébredésnek neveztek, és amit csak az Úr Lelke tud elvégezni. A mai Igében is erről olvasunk: Isten meginti népét, és azok egy emberként belátják az intés igazságát, leteszik saját bűneiket és „hangos sírásban” kérnek bocsánatot az Úrtól. Visszatérnek az Úrhoz, mint a tékozló fiú (Lukács 15,18). – 3. Megtérés nélkül az történik velünk is, ami itt, a Bírák könyvének elején olvasható, mint bevezető összegzés. Meghal a hívő, szent vezető, Józsué, akinek idején még az Urat szolgálta a nép (6-10). Ezzel borul minden: hitetlenség, nyomában hűtlenség, sokféle nyomorúság, megtérés helyett ijedtség következik. Az Úr azonban kegyelméből könyörül, szabadítót ad. Amikor újból jól megy a nép sora, mindennel visszaélve még mélyebbre jutnak (11-23). Milyen könyörületes az Isten, hogy még mindig tart a kegyelme, még mindig engedi ugyanezt „játszani” nekünk. Kegyelme azonban megtérésre hív!

1Péter 1,10-12

452. dicséret

* Éppen ezért hullik szét minden, semmi sem számít, minden és mindenki hiteltelenné lesz, vagy azzá tesszük egymást; a legszentebb dolgok is gúny martalékaivá lesznek. Éppen ezért hullik szét minden, semmi sem számít, minden és mindenki hiteltelenné lesz, vagy azzá tesszük egymást; a legszentebb dolgok is gúny martalékaivá lesznek.