„Ha” - Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. - Isten, népének akkori gondolkodásához igazodva világosan fogalmazott: ma eléd adtam az áldást és az átkot, és ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26-32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts? - Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen ennek kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig döntött rólunk! - Ezt bizonyította meg a Jézus Krisztusban. Őbenne már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden itteni Ígéret földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.

Jelenések 7,1-8

252. dicséret

* A teljes magyarázat:

„Ha”

– 1. Mózes ötödik könyve már hosszú fejezetek óta hangsúlyozza Isten üzenetét: tartsuk meg maradéktalanul, teljes szívvel és élettel, azaz gondolattal, szóval, cselekedettel az Ő parancsolatait; amelyeknek fontos része az is, hogy továbbadjuk az Úr Igéjét, szavait és tetteit a gyermekeinknek. Ennek a továbbadásnak egészen direkt módjaitól se riadjunk vissza: tegyük az Ő Igéjét karkötő, vagy „karóra” helyett a kezünkre, fejdíszként a homlokunkra, és látható módon a kapuinkra és az ajtófélfáinkra, hogy kívül és bévül is nyíltan felvállaljuk és hirdessük: hova tartozunk mi és a mieink. Nincs fontosabb, mint a fentiek, ezt minden nap, újra és újra hangsúlyozni kell. Kárhozatosan kár, hogy ma ezeket sem nem mondjuk, sem nem ismételgetjük, sem nem tesszük (8).

– 2. Ha ugyanis mindezeket megtartja Isten népe, - ez az Ószövetség egy részének üzenete, - akkor bemehetnek az Ígéret földjére, erősekké teszi őket az Isten, így birtokba vehetik „jussukat”, és hosszú ideig élhetnek ott, a tejjel és mézzel gazdag földön, az Isten esőt ad nekik és szemüket rajtuk tartja (9-15; 22-25): ez az utóbbi pedig féltő szeretettel teli óvó, de istenfélelmet támasztó szemmel-tartás.

– 3. Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. Isten, népének akkori gondolkodásához igazodva világosan fogalmazott: ma eléd adtam az áldást és az átkot, és ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26-32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts? Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen ennek kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig döntött rólunk! Ezt bizonyította meg a Jézus Krisztusban. Őbenne már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden itteni Ígéret földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.