–  1. Az Ígéret földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12-22). Szinte belefáradunk a követelmények olvasásába. Isten mindig kíván tőlünk valamit. Mégpedig úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, azaz tökéletesen éljük és cselekedjük meg: - féld az Istent, - járj az Ő útján, - szeresd, - szolgáld, - tartsd meg parancsolatait, - légy igazságos, - segíts az árváknak és az özvegyeknek, - a jövevényekről nem is beszélve, - ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, - Őt dicsérd az istentiszteleten, és egész életedben; - mégpedig ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16). – 2. Mindezt azért várhatja el az Úr, mert Ő sokkal többet tett népéért (15; 22). Főként, ha hozzávesszük ehhez Isten határtalan szeretetének újszövetségi vetületét: mit tett értünk Ő a Jézus Krisztusban! – 3. Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát. Ebben a felindulásban ott volt az is, hogy: lehetetlent kérsz Uram. Neked lehetséges, nálunk lehetetlen (Lukács 18,27). Nagyon szeretsz, de mi ezt nem tudjuk viszonozni. –Kegyelemre szorulunk.

Jelenések 6,9-17

99. zsoltár

* A teljes magyarázat:

- Mózes az összetört két kőtábla helyett újakat készít, amelyekre az Isten ismét felírta a Tízparancsolat Igéit. Azokat egy faládában helyezték el (1-5).

- Közben Áron főpap meghalt és Elezár főpap lett az utóda (6-7). A nagy főpap is odakerült, ahová a többiek; haláláról egy tényközlő sor emlékezik meg. Ez csakis így van rendjén.

- A szövetség ládáját Lévi törzse hordozta, akik mindig az Úr színe előtt álltak, szolgáltak, áldást mondtak, ezért nem kaptak földet, hanem szolgálatuk méltó jussa járt nekik. Az ő örökségük az Úr volt (8-9).

– 1. Az Ígéret földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12-22). Szinte belefáradunk a követelmények olvasásába. Isten mindig kíván tőlünk valamit. Mégpedig úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, azaz tökéletesen éljük és cselekedjük meg: - féld az Istent, - járj az Ő útján, - szeresd, - szolgáld, - tartsd meg parancsolatait, - légy igazságos, - segíts az árváknak és az özvegyeknek, - a jövevényekről nem is beszélve, - ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, - Őt dicsérd az istentiszteleten, és egész életedben; - mégpedig ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16).

– 2. Mindezt azért várhatja el az Úr, mert Ő sokkal többet tett népéért, hiszen minden nép közül ezt az erőtlen, jelentéktelen népet választotta ki magának (15), megszaporította őket, ígéretét beteljesítette, mindvégig szerette őket, méltatlanságuk ellenére sem tagadta meg választott népét (15; 22). Ki merne erre bármit is mondani. Főként, ha hozzávesszük ehhez Isten határtalan szeretetének újszövetségi vetületét: mit tett értünk Ő a Jézus Krisztusban!

– 3. Ugyanakkor abban a mozdulatban, ahogy Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, nem csak a nép bálványimádó engedetlensége miatti harag feszült; - hanem ebben a felindulásban ott volt az is, hogy: lehetetlent kérsz Uram. Neked lehetséges, nálunk lehetetlen (Lukács 18,27). Nagyon szeretsz, de mi ezt nem tudjuk viszonozni.

– 4. Elég csak egy példát említeni: szeressük a jövevényt (19), és most jönnek bőven, mit csináljunk velük? Adjuk át nekik az otthonainkat, adjuk fel önmagunkat, hitünket, kultúránkat, örökségünket, nagyszüleink, szüleink munkáját, mindenünket, mert ezt követeli a keresztyén szeretet? Mi meg puszta szeretetből költözzünk a híd alá? Ez nagyon nehezen menne nekünk.

– 5. Kegyelemre szorulunk. Egyedül Te tudod megoldani azokat a lehetetlen helyzeteket, amelyben az árvák gyámolítóra találnak, az özvegyek társra, a jövevények pedig saját hazájukban megvívják harcaikat (16-19), és nem menekülnek el gyáván onnan, ahová az Isten helyezte őket.

– 6. Adj megtérést a világ vezetőinek, hogy undok politikai csaták, megvesztegetések (17) helyett a valódi problémákat orvosolják.

– 7. Köszönjük Urunk, hogy Te nem vagy megvesztegethető (17), Nálad nincs hatalmasabb, Te vagy a megoldás, a megváltás egyedüli forrása (14-15). Mi, Tehozzád ragaszkodunk (20), nem „idegenekhez”; őket szeretjük, amíg bírjuk; de ők sem téríthetnek el Tetőled! Ámen.