Mit jelent félni az Urat? – Szeretni az Istent és a felebarátot (4-9). De életünk harcaiban folyamatosan alulmúljuk a szeretet parancsát, inkább gyűlölve egymást, vagy képmutatón, érdekből szeretve. Annyi „érdekszeretetet” tapasztaltam már, hogy minden túlzás nélkül öklendeznem kell, ha erre gondolok. Képtelen a szeretetre az, aki állandóan szerepet játszik, „a maga szemétdombján valakit” játszik, még a hitében is, és egy percre sem képes lelkiismeret furdalás nélkül embernek lenni. – Egy költőnő, valamelyik közösségi portálon meglepte költőtársát egy verssel, annak negyvenedik születésnapján, amelyre az verssel válaszolt. A két „ihletett” költemény elindított egy „verslavinát”. Ma megvettük ezt a kötetet, és a lányommal egy kávé mellett az egészet végigolvastuk. Zseniális versek sodrásába kerültünk, miközben megállt az idő, ahogy a faág, a sodrás ellenére is fennakad egy kis szigeten, de leszakadnak róla felesleges bozótjai. Ott leszakadt rólunk minden teher. Ott, akkor ez, többet ért minden imánál; miközben Isten és egymás szeretetének soha eddig nem tapasztalt valóságát éltük át: az örökkévaló „jelent”, az üdvösséget.
Jelenések 4
488. dicséret
* A teljes magyarázat:
– 1. Jólétben az ember megfeledkezik az Úrról és elterpeszkedik abban a bőségben, ami nem is az ő érdeme, amihez saját maga alig tett valamit. Észrevesszük-e, hogy mások nyomorúsága és a mi jólétünk között megmagyarázhatatlan a szakadék; az egyik nem ítélet, a másik pedig minden küzdelmünk ellenére is csak kegyelem (10-11). Persze, azon is lehetne vitatkozni, hogy a „jólét” minden esetben elterpeszkedéshez vezet-e; hiszen éppen a “jólétben” tárul fel az emberi lét: annak minden határa és határtalansága, gyötrelme és gyönyöre egyaránt. Tehát nem feltétlenül próbákban, szenvedésekben, piti és élet-halál harcokban, vagy kukorica kapálása közben adatik meg nekünk ez a “szent reflexió”. Az Ige szerint mi következik a jólétben megtapasztalt kegyelemből? Féld az Urat, aki „közötted” van és féltőn szerető Isten. Mert, ha nem ezt teszed, fölgerjed ellened az Isten haragja, és kipusztít a föld színéről (13-15).
– 2. Oké! Ki merne vitatkozni az Isten Igéjével, magával az Istennel. Na, de mit jelent félni az Urat? Biztos, hogy ez valami erkölcsi kategóriát jelent? Amit így fogalmazhatunk meg, hogy viselkedj jól (1-3); és jól viselkedni pedig azt jelenti, hogy szeresd az Urat és felebarátodat, mint magadat (4-9)? Na, de még mindig nem világos, hogy mit jelent szeretni az Istent és a felebarátot? Hiszen életünk harcaiban folyamatosan alulmúljuk a szeretet parancsát, inkább gyűlölve egymást, vagy képmutatón, érdekből szeretve. Annyi „érdekszeretetet” tapasztaltam már, hogy minden túlzás nélkül öklendeznem kell, ha erre gondolok. Kezdjük tehát az elején. Istent szeretni nem más, mint a másik embert szeretni; a másik embert szeretni pedig annyit tesz, mint önmagamat szeretni; aki ugyanis nem szereti önmagát, aki nincs rendben önmagával, az képtelen szeretni a felebarátot; mindkét szeretetre pedig csak az képes, akit az Isten kegyelmes szeretete erre képessé tett. Valahogy „paposan” így hangzik az üzenet, a teológia nyelvén.
– 3. Szeretném azonban ennél világosabban elmondani azt, ami már régóta kikívánkozik belőlem. Ehhez azonban egy percre „ki kell bújnom a bőrömből”. Képtelen a szeretetre az, aki állandóan szerepet játszik, „a maga szemétdombján valakit” játszik, még a hitében is, - és egy percre sem képes lelkiismeret furdalás nélkül embernek lenni: megkívánni, ölelni, fantáziálni, nevetni, kacagni; beszólni, tiszteletre méltóan csúnyát mondani, kifakadni, beolvasni; ironikusan szemlélni, kívülről magunkra nézni, élvezni; vagy éppen nem akarni semmit.
– 4. Egy költőnő (Szabó T. Anna) egy közösségi portálon meglepte költőtársát (Lackfi Jánost) egy verssel, annak negyvenedik születésnapján, amelyre az verssel válaszolt. A két „ihletett” költemény elindított egy „verslavinát”. Ma megvettük ezt a kötetet, és a lányommal egy kávé mellett az egészet végigolvastuk. Zseniális versek sodrásába kerültünk, miközben megállt az idő, ahogy a faág, a sodrás ellenére is fennakad egy kis szigeten, de leszakadnak róla felesleges bozótjai. Ott leszakadt rólunk minden teher. Ott, akkor ez, többet ért minden imánál; miközben Isten és egymás szeretetének soha eddig nem tapasztalt valóságát éltük át: az örökkévaló jelent, az üdvösséget, az egymásra szánt örök életet. Na, itt kezdődne, megtapasztalni Isten és a felebarát szeretetét! Ez pedig annyival több, a „viselkedj jól te rosszaság, mert kipusztít az Úr (4)” ejnye-bejnyéjénél és irgum-burgumánál, mint amilyen messze van a földtől az ég (Ézsaiás 55,9).
– 5. „Negyven után…Mind gyakrabban lát a fogorvos, / kardiológus, majd a szemész, / végül rájössz, túl sok a dolgod, / s mind leszarod: jó így az egész. // Negyven után minden nap ajándék, / hát örömödben fogj madarat! / Van mese is, csoda is, mire várj még, / tán száz évre való is akad!” (Kiss Judit Ágnes, Negyven után)
