Az emberi értelemmel megfejthetetlen titok is megemlítésre kerül itt. – 1. A „nagy népvándorlásban” leírásában látjuk azt, hogy kik kiknek a helyére kerültek, és kik kiket győztek le, hogy mások területét elfoglalva „otthonuk” legyen.** – 2. Isten népe is mások helyébe harcolja magát. Nagy titok ez. Ne oldjuk meg a korábbi népek pusztulását azzal az olcsó teológiai trükkel, hogy ezeket az Isten megítélte és elvetette; - bár Istennek erre is van hatalma, mint ahogy arra is, hogy a szintén érdemtelen és semmiben sem különbet mégis kiemelje. Ezt azonban még magyarázatként is csak Ő adhatja nekünk. – 3. A mi lehetőségünk csupán az, hogy nagy titokként, alázattal szemléljük a történelem Urának hatalmát és rajtunk megmutatott kegyelmét, aki a mostani népvándorlásban sem fog eltaszítani bennünket; miközben mi imádkozhatunk és tehetünk azért, hogy másokon is könyörüljön. Éppen ez az imádságos irgalom a jele annak, hogy az Övéi vagyunk: nem veszhetünk el. Ő pedig mindent jól intéz.

Jelenések 2,1-7

434. dicséret

* Kiegészítés a magyarázathoz:

- Isten népe kerülgette a Széír hegyet (1), majd más úton haladt a cél felé mindaddig, ameddig Isten népet megtisztító, igazságos, de irgalmas ítélete által az új nemzedék át nem léphetett az Ígéret Földjére (14).

- Az Úr azonban a megítélt nemzedéket sem hagyta el; ők ugyan nem érhették el itt a földön a megérkezést, kipusztultak még előtte: de az Úr őket sem hagyta el, velük volt (7). Isten ítéletében is ott a kegyelem.

- Sokan nem érjük el, ebben a világban a „megérkezés” maradéktalan érzését. Sok a később belátható üresjárat, kerülgetés, zsákutca, vargabetű, mert sokat mulasztunk az Úr és egymás ellen; de ez még nem jelenti azt, hogy az Úr elvetett bennünket.

- Ebből az igeszakaszból az is kiderül, hogy Isten a történelem Ura és más népek Ura is, más népekkel is törődik, még ha azok egyelőre nem is törődnek az Urral. Egyrészt nem engedi azt, hogy az Ő népe Edóm (Ézsau utódai, akiknek a Széír hegyét adta az Úr), Moáb és Ammón (Lót leszármazottai) népét bántsa (5; 9; 19). Másrészt, most azt a híradást kapjuk, a korábbiakkal ellentétben (4Mózes 21,33), hogy Edóm és Móáb átengedi Izráelt a földjükön (29), hogy a „Királyok útján”, a nagy kereskedelmi úton haladva érjenek célt.

** Edóm a hóriak, hurriták helyére telepedett (12,22), - a filiszteusok Kaftorból, Krétából telepedtek a tengerpart mellé (23; Ámos 9,7), - Móáb émieknek nevezte az általuk elűzött őslakosságot, ugyanezeket Izráel refáiaknak, - Ammón az avviak (23), vagy más néven zamzummiak helyére telepedtek.