Most az a kifejezés ragadott meg, ahogy az Ige kifejezi népének engedetlenségét, hűtlenségét: „hangoskodtatok”. Tökéletes kifejezés ez a hitetlenség lényegi érzékeltetésére. – 1. Ma is ez a hitetlenség: az ember hangos, domináns, nem ad teret az élő Istennek. – 2. Többféle módja van ennek a hangoskodásnak: - vagy szó szerint lehengereljük a másikat, nem lehet mellettünk megszólalni; - vagy panaszunkban leszünk hangos zsarolókká; - vagy álalázatunkban, tutyi-mutyiságunkban „hangoskodunk”, de így is kimunkált határozottsággal saját magunkat toljuk Isten és mindenki más elé. – 3. Ezeket a „hangoskodó” technikákat nem csak az egyes emberek, hanem csoportok, pártok, népek, politikák is tökéllyel űzik.*

Jelenések 1,9-20

468. dicséret

* Kiegészítés a magyarázathoz:

- A „függőségek” témában nézek egy pódiumbeszélgetést. Az ismert sztárorvos uralja az eszmecserét, mindenki csak „másodhegedűs” lehet mellette; hangosságában ráadásul csúnyán és magabiztosan beszél. - Mellette a többieknek a „halk hangoskodás” marad, ha szóhoz jutnak: a pszichológus, a politikus, a megtért zenész, mind mondja a maga sablonjait. - Hűtlen hangoskodás az egész, még akkor is, amikor a legrosszabb pillanatban a megtért zenész bizonyságtétellel próbálkozik, miszerint az Isten kitölti azt az űrt, amit pótszerekkel akarunk lefedni. Látnivaló, hogy a többiek „udvariasan harsány mosollyal” annyira sem értékelik ezt a rosszul felvezetett kegyes sablont, hogy válaszra sem méltatják. - Hűtlen hangoskodás az életünk.

- Isten népét úgy hordozta az Úr, ahogyan a Fiát viszi az ember: kihozta őket Egyiptomból és vezette őket a pusztában, előttük járt (29-32). Ennek ellenére a nép hangoskodott, elégedetlenkedett (34), még saját felelős elöljárójukat, Mózest is megnyomorították, aki ezek hitetlen hangoskodása miatt, velük együtt nem mehetett be az Ígéret földjére (37).

- Hangoskodásuknak része volt az is (41-46), hogy egyszer fogadkoztak, máskor sírtak (45), harmadszor a saját akaratukat az Isten akaratának tulajdonították, és Isten minden intése ellenére harcba indultak és hangos vereséget szenvedtek (43).

- Micsoda kegyelem, hogy Isten, ennek ellenére hűséges maradt népéhez, ezek gyermekeihez, hozzánk (39). Soha nem a jelen vétkeit nézi, bár azt joggal bünteti meg, hanem örök döntésére és szeretetére figyel.