A példázat vége egy megrendítő figyelmeztetéssel zárul. Nemcsak azoknak szól ez a történet, akik nem fogadták el a hívást. Vannak olyanok is, akik már eleve odatelepedtek az asztalhoz, és onnan lesznek kihajítva (11-14). Nem lehet illetlen ruhában, disznó vicceket mesélve terpeszkedni a kegyelem asztalánál. A kegyelem nem érdem, de méltóvá tisztít. Nemcsak koszos ruháról van szó, hanem arról, hogy nem odavaló, nem „menyegzői” a ruhánk: tisztának látszunk, de nem vagyunk azok. Még a magunk érdemeit sorolgatjuk és nem Krisztus kegyelmét ragadtuk meg. Hétköznapi, profán, emberi dolgaink is megszentelődnek az Isten közelében; vagyis azoknak nem mindegyikét kell megtagadnunk, hozhatjuk, megmoshatjuk jó részüket a Krisztus vérében; miközben másik részükkel határozottan szakítanunk kell.

Dániel 5,1-7

37. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Isten országa öröm, bőség, asztalközösség, lakodalom. Isten azt akarja, hogy életünk kiteljesedésében vigadozzunk előtte. Boldog az, aki ennek a menyegzőnek a vendége, királyi és örök vendégség ez (2).

– 1. A hívogató királyi szolgák mindazok, akik Isten Igéjét valamilyen formában is hirdették és hirdetik: „Jöjjetek, íme, minden készen van!” De jó hallani, meghallani, továbbadni ezt a hívást; egy olyan világban, ahol soha semmi nincs igazán készen. Az Úrnál készen vannak a „dolgok” (3-4).

– 2. Döbbenetes, hogy noha évszázadok óta hallatszik a hívás, mégis sok a közömbös, kifogásokkal kimentést kérő, sőt ellenséges fogadtatás is. Nekünk minden egyéb dolgunk fontosabb, mint az üdvösségünk (5-6). Ma már nevetséges is egy ilyen felvetés: „üdvösség”, mi az? Pedig vegyük komolyan a példázat ide vonatkozó versét, miszerint aki nem fogadja a hívást, aki kívül marad a menyegzőn, az nem talál életet, csak pusztulást (7). Hallani, meghallani, megindulni, megérkezni; - mindez kegyelmi állapot.

– 3. Ugyanakkor Isten már mindeneknek előtte gondoskodott arról, hogy lakodalmas háza nem marad üresen, hanem megtelik, sokan lesznek ott, nem csak az általunk gondolt „hivatalosak” közül, hanem Isten határtalan szeretete okán sokfelől. Akik ugyanis választottak (fiak, gyermekek), azok jönnek mindenfelől, azok hallják a hívást, akár hivatalos, akár még nem látszik annak (8). Isten nem emberi mérték szerint válogat (9-10).

– 4. A példázat vége egy megrendítő figyelmeztetéssel zárul. Nemcsak azoknak szól ez a történet, akik nem fogadták el a hívást. Vannak olyanok is, akik már eleve odatelepedtek az asztalhoz, és onnan lesznek kihajítva (11-14). Nem lehet illetlen ruhában, disznó vicceket mesélve terpeszkedni a kegyelem asztalánál. A kegyelem nem érdem, de méltóvá tisztít. Nemcsak koszos ruháról van szó, hanem arról, hogy nem odavaló, nem „menyegzői” a ruhánk: tisztának látszunk, de nem vagyunk azok. Még a magunk érdemeit sorolgatjuk és nem Krisztus kegyelmét ragadtuk meg. Hétköznapi, profán, emberi dolgaink is megszentelődnek az Isten közelében; vagyis azoknak nem mindegyikét kell megtagadnunk, hozhatjuk, megmoshatjuk jó részüket a Krisztus vérében; miközben másik részükkel határozottan szakítanunk kell.