Más volt a tizenkettő helyzete, mint a miénk; mégis a lényegi üzenetek ma is azok, amelyek az első tanítványoknak szóltak. Ezekből most egy szempontot emelünk ki. Jézus figyelmezteti őket, hogy munkájuk gyakran lesz látszólag eredménytelen, de ők tegyenek meg mindent, és szenvedjék el a kudarcokat (14-15); sőt, szenvedjék el az ügy miatti ellenséges és életveszélyes helyzeteket, ilyenkor sem futamodhatnak meg gyáván (16-18; 24-25), hanem menjenek tovább, mert búslakodni, keseregni nincs idő: az önsajnálat nem krisztusi tulajdonság (21-23). Abban biztosak lehetnek, hogy az Úr végezetül nem engedi őket megszégyenülni (19-20), mert azt az igazságot, amit ők szolgálhatnak, győztes ügy; előbb-utóbb kitör rejtekéből (26-27). Tehát, ne féljenek, meg ne kísértse őket a hűtlenség. Ne féljenek, mert az életüket vehetik el legfeljebb, az üdvösségüket nem (28-33); ezért hamis békességet az Ő tanítványai soha nem munkálnak, mert nem akarják saját életüket megtartani, hiszen az már „megtartott”, vagyis megváltott élet (34-42).

Ézsaiás 54

89. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Más volt a tizenkettő helyzete, mint a miénk; mégis a lényegi üzenetek ma is azok, amelyek az első tanítványoknak szóltak.

Az első tanítványok hatalmat kaptak, hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget (1).

Név szerint hívta el őket az Uruk, ismerte őket, mindent tudott róluk (2-4).

Küldetésük elsőként a saját népükhöz szólt és nem távoli vidékek felé (5-6).

Feladatuk mindenekelőtt az volt, a hatalmat is ehhez kapták, hogy szavaik és tetteik az Isten országának valóságát, igazságát, örömét hirdessék (7-8).

Ezek tizenketten földi gondok rabjai nem lehettek, abban az értelemben, hogy ezek az itteni gondok nem béníthatták meg őket a szolgálatban, nem tehették hiteltelenné őket (9).

Már az első tanítványok kaptak segítséget, szeretetet másoktól, akik ezzel szolgái lettek ugyanannak az ügynek, aminek a tanítványok is követei lehettek (10-13).

Jézus figyelmezteti az első tanítványokat, hogy munkájuk gyakran lesz látszólag eredménytelen, de ők tegyenek meg mindent, és szenvedjék el a kudarcokat (14-15); sőt, szenvedjék el az ügy miatti ellenséges és életveszélyes helyzeteket, ilyenkor sem futamodhatnak meg gyáván (16-18; 24-25), hanem menjenek tovább, mert búslakodni, keseregni nincs idő: az önsajnálat nem krisztusi tulajdonság (21-23). Abban biztosak lehetnek, hogy az Úr végezetül nem engedi őket megszégyenülni (19-20), mert azt az igazságot, amit ők szolgálhatnak, győztes ügy; előbb-utóbb kitör rejtekéből (26-27).

Tehát, ne féljenek, meg ne kísértse őket a hűtlenség. Ne féljenek, mert az életüket vehetik el legfeljebb, az üdvösségüket nem (28-33); ezért hamis békességet az Ő tanítványai soha nem munkálnak, mert nem akarják saját életüket megtartani, hiszen az már „megtartott”, vagyis megváltott élet (34-42).

Szerző: refdunantul  2016.02.11. 04:00 komment

süti beállítások módosítása