Isten nem gyönyörködik az áldozatokban. Az ember gonosz szíve akarja az áldozatot, a másik beáldozását, hogy ő maga elégtételt nyerjen. Isten, ehhez a gyarló gondolathoz igazodott, hogy Önmagát kijelentse, törvényével utaljon az Ő rendjére, és végül népét megváltsa (5-7), az egyetlen, tökéletes áldozattal (Zsoltárok 40,7-9). Isten Igéje ezt pontosan kimondja a 40. zsoltárhoz fűzött prédikációban: nem a bikák és a bakok vére törli el a bűnöket (4); sőt, Isten nem kedveli az áldozatot. Micsoda szeretet: Isten nem kedveli az áldozatot, de mégis elküldi egyszülött Fiát, aki engedelmesen felvállalja a küldetését, hogy értünk feláldozza önmagát, és ezzel megnyugtasson, megváltson bennünket, rámutatva arra, hogy nem kell több áldozat (8-10). Isten új szövetséget ad népének; törvényét pedig, amely az életet szolgálja, szívükbe és értelmükbe írja; a bűneiket eltemeti, elfelejti (Jeremiás 31,33-34). Ettől kezdve nem kell elégtételért lihegni, hanem az „itt vagyok” engedelmességével és szeretetével lehet élni (7).

Ézsaiás 11

109. zsoltár

* A törvény, az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem pedig a mennyeiek valósága, ezért a napi áldozatokkal nem tudjuk tökéletessé tenni magunkat (1). Erre bizonyíték, hogy az áldozatokat újra és újra be kell mutatni, mert nem szerez tökéletes engesztelést (2-4).