Most egy „furcsát” mondok, de megmagyarázom. A mennyei világ előképe az is, amikor indulatos leszek, és legszívesebben megszorongatnám azt az embert, aki már annyi, de annyi fájdalmat okozott nekem. Ez is a mennyei világ előképe a hívő ember számára, jelezve, hogy félre minden indulattal, mert valaki már megfizetett azért a sok rosszért is, amit az ellenségem nekem okozott, vagy éppen én okoztam másoknak; tehát én megbocsáthatok. Mit mond az Ige? Vér nélkül nincs bocsánat (22): ez a parancs is „árnya” a mennyei valóságnak. Bizony a „vérontás” sokféle módját gyakoroljuk mindaddig, amíg hit által Jézus Krisztus megváltó vérét el nem fogadjuk elégtételként. Csak az Ő vére ad megnyugvást, megbocsátást, új életet minden szintéren, csak az Ő vére ad megoldást, üdvösséget. Ez azonban, ismét mondom, azt is jelenti, hogy a megváltó vér kiontatott, nincs szükség újabb vérontásra: ne légy indulatos, ne lihegj igazságérzettől fűtötten, bosszúvágytól gőzösen; hanem kölcsönösen nyugodjunk meg, bocsássunk meg, és éljünk végre másként.

Ézsaiás 10

49. zsoltár

* A magyarázat teljes szövege:
A földieket összeveti Isten Igéje a mennyeiekkel, amelyből egyértelműen kiderül, hogy sok itteni tapasztalatunk a mennyei világ „ELŐKÉPE”, nem pontos kiábrázolása a mennyeinek, de jelzés arról, utalás arra (32).
– 1. Az ószövetségi istentisztelet is ilyen „jelzés” volt, a maga korában arról, hogy eljön majd az áldozat nélküli istentisztelet (19-21), ahol már tiszta lelkiismerettel készülhetünk a mennyei istentiszteletre, a beteljesedésre, mint megváltott emberek (15); sőt, addig is úgy élhetünk, hogy egymást sem kell feláldoznunk semmiféle ügyért és igazságért, mert „az igazság” már megszabadított bennünket (János 8,32).
– 2. Most egy „furcsát” mondok, de megmagyarázom. Ennek a mennyeinek előképe az is, amikor indulatos leszek, és legszívesebben megszorongatnám azt az embert, aki már annyi, de annyi fájdalmat okozott nekem. Ez is a mennyei világ előképe a hívő ember számára, jelezve, hogy félre minden indulattal, mert valaki már megfizetett azért a sok rosszért is, amit az ellenségem nekem okozott, vagy éppen én okoztam másoknak; tehát én megbocsáthatok.
– 3. Mit mond az Ige? Vér nélkül nincs bocsánat (22): ez a parancs is „árnya” a mennyei valóságnak. Bizony a „vérontás” sokféle módját gyakoroljuk mindaddig, amíg hit által Jézus Krisztus megváltó vérét el nem fogadjuk elégtételként. Csak az Ő vére ad megnyugvást, megbocsátást, új életet minden szintéren, csak az Ő vére ad megoldást, üdvösséget. Ez azonban, ismét mondom, azt is jelenti, hogy a megváltó vér kiontatott, nincs szükség újabb vérontásra: ne légy indulatos, ne lihegj igazságérzettől fűtötten, bosszúvágytól gőzösen; hanem kölcsönösen nyugodjunk meg, bocsássunk meg, és éljünk végre másként.
– 4. A testamentum, a végrendelet is előkép, jelzés arra, hogy a végrendelkező halála után lép életbe, a végrendelet kedvezményezettjei számára (16-17). Az Ótestamentum „végrendelkezője” meghalt, öröksége a miénk. Ő aztán fel is támadt, hogy ezt a bizonyosságot végérvényesen megerősítse bennünk. Egyszer és mindenkorra elintézett az ügyünk, minden gondunk, halálos bajunk: nem kell félni sem haláltól, sem ítélettől azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak (24-28).