Hogyan menekülünk meg? – kérdezi Isten Igéje (3). Ezzel azt is kifejezi ez az igeszakasz, hogy menekülnünk kellene, mert nagy bajban vagyunk; de ezt vagy nem érzékeljük, és úgy gondoljuk, minden a legnagyobb rendben van; vagy a másik véglet szerint, csak a saját erőnkből kiindulva akarjuk megoldani a gondjainkat, ami túlfeszített erőlködéshez, vagy reménytelen csüggedéshez vezet. Mi úgy menekülünk, hogy az Úrhoz menekülünk (Zsoltárok 11,1-2), tehát maradunk a helyünkön, mert bármekkora vihar, vagy áradat rohan ránk, nem sodródhatunk el.* Nem a mi erőnk, az Ő ereje a garancia a megmenekülésre. Csodákat tapasztal meg az olyan ember, az a nép, aki az Úrral járhat. Ezeket a csodákat akarata szerint adja az Úr; minden időben másként, minden embernek máshogy; akkor, annak és olyan módon, ahogyan azt Ő akarja (4). Ma például nekem az volt a csoda, a jel, Isten Lelkének ajándéka, hogy a mai napot méltósággal, türelemmel és baj nélkül végigcsinálhattam, anélkül, hogy elsodort volna az indulat és a csüggedés.

Ruth 3

320. dicséret

* Ezért tehát még jobban figyeljünk Isten Igéjére (4), komolyan vesszük az Úr szavát, abban megszólaló üzenetét. Isten Igéje, az abban kijelentett üdvösséges kegyelem olyan erős, hogy minden törvényszegést és engedetlenséget eltöröl, mintha homokba írták volna azokat (2). - De ha nem törődünk az Úrral, az Ő igehirdetésével, vagyis Jézus Krisztussal, hiszen Ő az Isten szava felénk; akkor elveszünk, akkor nincs esélyünk (3).