A hűséges pásztor, Isten akaratából, a nyáj hűtlenségének áldozatává lesz (7).* Belegondoltunk már valaha, hogy a mi hűtlenségünk, gazemberségünk miatt mások szenvednek, akik tisztábbak, hűségesebbek, mint mi vagyunk; de semmiképpen sem rosszabbak nálunk; nekünk mégis több jut. Ám, nagyobbról van itt szó: Istenünk, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, a hűséges pásztorban nemcsak megjelenítette a helyettes szenvedést, hanem „hatékonnyá”, „üdvösségessé” tette azt számunkra, hiszen Ő Isten Fia volt. A mi szenvedésünk ugyanis nem változtat semmit a világ állapotán: igei, teológiai értelemben nincsenek hősök, mert áldozatuk, ha az adott korban nem is volt mindig hiábavaló, de a világ „folyásán”, irányán nem változtatott. Ehhez a megváltó változáshoz az élő Isten hatalma kell, aki a világ „folyásának” irányán változtat; sőt, vizet fakaszt a pusztaságban, amely éltet és megtisztít (1), templomot, prófétát, Isten népét és az embert magát (8-9). Isten megpróbálja népét, mint az aranyat, megtisztítja, megeleveníti őket, az egyetlen hűséges, „feltámadott” pásztor által. Ez kristálytiszta evangélium, az Ószövetségben.

Jakab 5,7-12

312. dicséret

* Hűtlenek itt még a próféták is, megbízhatatlanok azok is, akik az Urat emlegetve szólnak (2-6); hát akkor a többiek? Ha pedig nincs „hívő-hiteles” pásztori vezetés; aki szelíden, de ha kell, bottal terelget; akkor szétszéled a nyáj, szétesik minden (Máté 26,31). Ezt látjuk manapság is.