Ebben az igeszakaszban sok minden homályos: az sejthető, hogy egy válságos időszak leírása ez a fejezet, amelyben mindenki egyaránt szenved, de a szenvedők arra már képtelenek, hogy egymás szenvedéseit valamilyen szinten érzékeljék. Nyögnek itt a kidöntött fák, mert kell a helyük, hogy a kipusztult, pompás legelőket pótolják (1-3). Jajgatnak a pásztorok, mert ha lesz is hol legeltetni a nyájat, végül a levágásra legeltetik a juhokat (4-5). Jajgatnak az emberek, mert noha a másik jajgatására süketek, valójában senkinek sem jó ez az állapot, amelyben darabokra szedjük, szaggatjuk egymást (6). Nyomasztó itt minden, nyög az egész világ (Róma 8,22); és még nincs vége a nyomorúságnak. Összegezve: - amikor jelképesen eltörik a „jóakarat” és az „egyetértés” két pásztori eszközét (7); - amikor népek rohannak Isten népének és egymásnak, miközben Isten népén belül is hadakoznak egymással; - amikor a mihaszna pásztorok (15-17) sem jönnek ki egymással (8); - amikor a mihaszna nép meg mindig csak a mihaszna vezetőket szidva védekezik; - amikor már a prófétának is elege van (11-13) = akkor már nem jó élni „itt”. Akkor már a hívő ember Jézus Krisztus visszajövetele után kiált.

Jakab 4,11-17

308. dicséret