Fát hozattunk télire. A hasított tüzelő összevissza feküdt halomban, megjelenítve a „hasadt” világ kuszaságát, és abban mégis Isten féltő szeretetének megtartó hatalmát: ahogy szorította, nyomta, összefogta egyik dolog a másikát (József Attila). A „véletlen” adta, mondanánk, hogy a kupac frontjának tetején kereszt alakban formálódott ki három hasáb. Számomra azonban mindez evangéliumi üzenetté lett. Isten, féltő szeretettel haragszik népére.* Ebből a féltő szeretetből több ígéret fakad: - Az Úr visszatér népe közé, a szent városba, a szent helyre, a templom hegyére (3). - A szent város megtelik élettel, idősekkel és fiatalokkal, akik megnyugodva és örömmel élnek az Isten közelében (4-5). - Isten mindenhatósága cselekszi ezt; ami ember számára lehetetlen, az Ő számára lehetséges (6). - Isten megszabadítja népét, és hazahozza a szétszóródottakat, akik az Úr tulajdonai lesznek, ennek boldog bizonyosságában (7-8). Jó olvasni ezeket az ígéreteket, de tegyük hozzá, hogy Isten szeretete Jézus Krisztusban lett teljessé, amely nem korlátozódik egy népre, egy földrajzi helyre, egy épületre. Isten szeretete az egész világot összetartja. Jézus Krisztus keresztje az, amelyre tekintve újból megmutatkozik az üdvösséges rend, a halomba zuhant világban (János 3,16).

Jakab 2,14-26

112. zsoltár

*  Isten haragja jogos, nézzünk csak magunkba, nézzünk körül töredelmes szívvel és nem önhitten. Másként mondom, Isten haragjának magja mindig a megtartó, féltő szeretet (1).